Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

harmincados szolgáltatott be, valószínűleg egy kamarai papírmalom jövedelme lehetett. Az 1717. évi számadáskönyvben kamarai bevételként szerepel a magyar klérus 10 102 Ft összegű hadisegélye is, amelyet a katolikus egyház évenként a török elleni harc céljára fizetett be a kamara pénztárába. Az üresedésben levő egyházi javadalmakból, az egyházi személyek hagyatékaiból származó jövedelmeket a rendkívüli bevételekben találhatjuk. Mindezek a bevételek természetesen nem voltak elegendőek és nem voltak alkalmasak nagyobb szabású államháztartási célok elérésére. Általában csak a magyar központi hatóságok tisztviselőinek a fizetésére, kisebb mértékű katonai kiadásokra és a kamarai szervezet költségeinek a fedezésére jutott belőlük. A kamarai pénztárakból utalták ki a nádor, a királyi tanácsosok, a magyar királyi kancellária, a magyar kamara tisztviselőinek, a postatisztviselőknek, a horvát bánnak, az országbírónak fizetését, a felsorolt tisztviselők nyugdíjait, más nyugdíjakat, továbbá a király által engedélyezett kegydíjakat, segélyeket, ajándékokat, alamizsnákat. A kormánytisztviselőknek engedélyezett segélyek, kegydíjak (gratialia) rendszerint a fizetés kiegészítésére szolgáltak. Megjegyzendő, hogy a harmincadtisztviselők fizetése nem szerepel a számadáskönyvekben, mert a harmincadhivatalok a fizetések és egyéb költségek levonása után fennmaradt tiszta jövedelmet szolgáltatták be a pozsonyi pénztárba. A hadikiadások között rendszeresen megtalálhatók a pozsonyi vár és esetleg más várak fenntartására, javítására szolgáló ún. erődítési kiadások. Ezenkívül a magyar kamarának a birodalmi központi kiadásokra ún. udvari kvótát is fizetnie kellett. Az udvari kvóta pl. 1687-ben 14 240, 1688-ban 16 692, 1689-ben 76 312, 1690-ben 22 901, 1691-ben 76 304, 1694-ben 47 451, 1695-ben 67 228 Ft-ot tett ki. A hadikiadásokban tüntették fel a katonaság részére vásárolt gabona vételárát vagy pl. az egyháztól kibérelt tized bérleti összegét (quota decimalis), amely 1717-ben 10 102 Ft-os tételként szerepel. A hadikiadások, egyes évektől eltekintve, kisebbek a fizetéseknél és nyugdíjaknál, 1689-ben azonban jóval túlhaladták a fizetéseket, 1717-ben pedig megközelítették azt. (A, fizetések, nyugdíjak, kegy díjak összege 1717-ben pl. több mint 70 000 Ft-ra rúgott. A hadikiadások: a pozsonyi vár javítása, a bécsi bancalitas katonai jellegű utalványozásai, katonai kiadások és a quota decimalis tételeinek összege kb. 57 000 Ft volt.) A kormányszéki tisztviselők illetményeinek és járandóságainak kifizetése és a hadikiadások fedezése után fennmaradó összeget a kamarai igazgatási és gazdálkodási szervezet egyéb költségei (útiköltségek, kamarai épületek javítása, kamarai célokra bérbe vett épületek bére, az adminisztráció kiadásai, mesterek bére stb.), a katolikus egyház részére biztosított alamizsnák, alapítványok, a fiskális birtokok külön kiadásai, rendkívüli kiadások emésztették fel. Országgyűlések alkalmával az uralkodó pozsonyi tartózkodásával kapcsolatosan külön kiadások is terhelték a kamarát. Jelentős összegeket fizetett ki a kamarai pénztár minden esztendőben a kincstár által felvett adósságok kamataira, esetleg a kölcsönök törlesztésére, bár az utóbbit a kincstár nehéz pénzügyi helyzete csak kis mértékben engedte meg. A pénztár kamatokra és törlesztésre 1689-ben 8646, 1708-ban 410, 1713-ban 2133, 1717-ben 5975 Ft-ot adott ki. A magyar kamara adósságaira, a magyar kamarai jövedelmeknek az osztrák államadósságokkal kapcsolatos megterhelésére a továbbiakban még visszatérünk.