Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

intéző szervezet (jószágigazgatóságok, tiszttartóságok). E külső kamarai szervezethez kell sorolni a vámszedőket (folyami átkelőhelyeknél). A vidéki hivatalok közül a leglényegesebb és a legfontosabb szerepet a harmir.cadhivatalok játszották. A harmincadhivatali szervezet kezelte a legfontosabb és a legnagyobb kincstári jövedelmet, a harmincadvámot, a magyar külkereskedelmi vámot. A harmincadigazgatás terén a harmincadhivatali szervezet túlméretezett volta, azonkívül a hivatalok nem megfelelő elosztása okozott ebben az időszakban problémát. A XVII. század második felében annyira emelkedett a hivatalok száma, hogy az 1672. évi kamarai utasítás elrendelte a kincstárt túlságosan megterhelő, feleslegesnek ítélt harmincadhelyek megszüntetését, s a megmaradóknak a kereskedelem szempontjából megfelelő helységekbe való áthelyezését.

139 Ezt a kérdést azonban elég nehéz volt megoldani, s megoldására csak a budai kamarai adminisztráció eltörlése, illetve a budai kerületnek a magyar kamara alá való rendelése után tettek kísérletet. A harmincadhivatalok száma e kísérlet következtében az 1689. évi 33-ról

140 1724-ig csak 40 fölé emelkedett. Ez pedig az újszerzeményi terület harmincadhelyeivel együtt valóban csökkenést mutat.

141 A harmincadhivatali személyzet a XVII. század végén és a XVIII. szásad elején is kb. ugyanolyan összetételű volt, mint a régebbi időkben. A harmincados és az ellenőr vezette a hivatal munkáját, készítette el a vámszámadásokat, kezelte: a pénztárt. Több harmincadhivatal mellett fiókokat is találunk, ezeket rendszerint egy cédulaszedő vagy egy vámőr (satrapa) vezette.

142 , Az 1696. évi utasítás — amint erre már kitértünk — több szempontból is kifogást emelt a harmincadhivatalok munkája ellen.

143 A harmincadhivatali szervezetnél ebben az időszakban jóval jelentéktelenebb volt a magyar kamara birtokigazgatással foglalkozó vidéki hivatali apparátusa. A magyar kamara tulajdonába ugyanis — amint-már erről szó volt — a XVII,.; század második felétől kezdve, a gyakori birtokelkobzások folytán hatalmas birtoktestek kerültek, s így tág lehetőség nyílott a birtokgazdálkodás megszervezésére. E nagy kiterjedésű birtokokon azonban a kamara — amint erre hatáskörének ismertetésénél rámutattunk — nem rendezkedett be huzamosabb uradalmi gazdálkodásra, e javakat túlnyomó részben eladományozták, értékesítették. Egyideig a magyar kamara kezelésében voltak az árvái, likavai és letavai uradalmak (a kincstárra háramlott Balassa-féle birtokok), 1672-ben azonban ezeket 139 1672. évi utasítás 20. pont, 1. a 34. sz. jegyzetet. A kereskedelem és a vámügy vizsgálatára kirendelt 1699. évi udvari bizottság is azt állapította meg, hogy a harrnincadhivatalok elhelyezése rossz és zavaros, az ország belsejében levő vámhelyek gátolják a kereskedelmet. HKA. Hoffin. Ung. Rote No 460. 1699. aug. 22., 256 — 57. 140 E 106. Liber percept. atque erog. provent. 1689. E pénztári számadáskönyv a következő harmincadhelyeket tünteti fel: Pozsony, Szene, Trencsén, Puchó. Besztercebánya, Zsolna, Stomfa, Szentjános, Szakolca, Tata, Nezsidér, Sopron, Szentmárton, Veszprém, Wimpassing, Bazin, Léva, Turdossin, Győr, Magyaróvár, Gajár, Szenice, Köpcsény, Rajka, Komárom, Nedelic, Ebenfurt, Hof ad Moravam, Hof ad Lajtám, Bruck, Hainburg, Bécsújhely, Bécsi Hándgrófság. 141 E 14. Acta Hungarica. Tom. IV. 321 — 361. oldalakon a magyar kamara külső hivatalainak felsorolása. 142 Uo. és E 106. Liber percept. atque erog. provent. 1689., 1704., 1708., 1713., 1718. évekből. A számadáskönyvekben a bevételeknél látható, hogy egyes harmincadosok birtokkezeléssel és sóeladással is foglalkoztak. 143 L. a 46. sz. jegyzetnél idézett 1696. évi utasítást.