Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

tárosi. Az ellenőr saját pénztári naplót vezetett (a pénztáros ellenőrzésére), a negyedévi kimutatásokat és az év végi számadásokat azonban a pénztárossal közösen készítették el. A befizetésekről kiadott nyugtát az ellenőr is aláírta, s a nyugtákról külön könyvet vezetett. A pénztárért anyagilag a pénztárossal együtt ő is felelős volt.

106 A pénztáros, mint említettük, részt vett a tanácsülésen, ott szakvéleményt adhatott, de szavazati joggal nem rendelkezett. Nem egy esetben azonban megtörtónt az, hogy a pénztáros elnyerte a tanácsosi rangot,

107 ilyenkor természetesen a tanácsülésen szavazati joga is volt. A tanács egyébként egy tanácsos és egy számvevőségi tisztviselő bevonásával a pénztárt időnként megvizsgálni tartozott, ilyenkor a pénztár állapotát a számadási naplókkal vetették egybe.

108 A magyar kamara alá tartozó összes vidéki pénztárak, illetve a pénzkezeléssel megbízott tisztviselők természetesen a pozsonyi pénztárhoz szolgáltatták be jövedelmeiket. Jellemző a magyar kamara hatáskörének és területi illetékességének korlátolt voltára, hogy a pozsonyi pénztár kb. 1718-ig továbbra is csak arról a kis területről gyűjtötte be a kamarai jövedelmeket, amely a török hódoltság előtti királyi részeknek kb. a felét tette ki (az ún. Alsó-Magyarország területéről). A szepesi kamara jövedelmei (felső-magyarországi jövedelmek) és 1709-ben a magyar kamara hatásköre alá jutott budai kerület (inspektoratus) jövedelmei nem folytak be a pozsonyi pénztárba, ilyen jövedelmeket a fennmaradt 1713. és 1717. évi pozsonyi pénztári számadáskönyvek nem tüntetnek fel.

109 (A kamara bevételeivel és kiadásaival részletesebben majd később foglalkozunk.) A vidéki pénztárak egyébként nem voltak a pozsonyi főpénztár fiókjai. A vidéki pénztárakkal a tanács s nem a pozsonyi pénztár rendelkezett, s velük a pozsonyi pénztár csak a tanácson keresztül tarthatta a kapcsolatot.

110 Az 1696. évi vizsgálat és az 1707. évi utasítás tehát nem módosította a kamarai pénztári szervezet hagyományos működését, az ügyvitel megjavítását célzó törekvések a pénztári munka esetében is olyan természetűek voltak, mint a tanács és az iroda ügyvitelének a szabályozásánál. Ezt a pénztári szervezetet és a pénzkezelés e hagyományos módját az 1710-es évek végén alapvető változás érte. A változás azzal a folyamattal kapcsolatos, amely az osztrák pénzügyigazgatásban a giróbank, a bécsi városi bank, majd az universalis bancalitas felállításához, a pénzügyigazgatás kettéoszlásához, s az állami jövedelmeknek állami bankalappá való egyesítéséhez vezetett. A pénzügyigazgatás kettéválasztását (gazdasági és pénztári ügykörre) a bancalitas fiókjainak a megszervezésével — amint említettük —• a birodalom egyes tartományaiban is megvalósították. Bizonyos késedelemmel Magyarországon is sor került erre az átszervezésre. A bécsi udvar az állami bank felállításánál már kezdetben számolt a magyar kamarai jövedelmekkel. A giróbank 1704. évi szabályozásakor (az ún. Ampliationsdiplom kiadásakor) a magyar kamarai jövedelmeket is a bank állami dotációio« E i3g_ Magyar kam. arch. Liber Instr. XII. 120. és Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás. 137 — 38. 107 E 106. Liber percept. atque erog. provent. 1704. 9 — 11. A fizetési kimutatásban a pénztáros és ,a számvevő is tanácsosként van feltüntetve. 108 L. 46. sz. jegyzetnél idézett 1696. évi utasítást. 109 E 106. Liber percept. atque erog. provent. 1713. és 1717. év. Bevételek. 110 Ez kiviláglik a magyar kamaránál a vidéki tisztviselőkkel folytatott levelezésből.