Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

jához csatolták. Az 1704 szeptember 22-i királyi rendelet ezzel kapcsolatban meghagyta, hogy a magyar kamara gondoskodjék a felsorolt jövedelmeknek a bancocollegium részére való átadásáról, s ha a bancocollegium úgy kívánja, akkor a megfelelő iratokat is küldje meg neki. E rendelkezés egyelőre csak arra irányult, hogy a magyar kamara a jövedelmeket a giróbanknak fizesse be. A magyar kamara tiltakozott a királyi rendelet végrehajtása ellen. Emlékezetes 1704. november 7-i feliratában erősen sérelmezte, hogy a magyar kamara j övédelmeiveh a bancalis collegium rendelkezzék, sőt hogy e célból a magyar kamara az összes pénztárakat, uradalmi prefektusokat, a királyi jogügyi igazgatót a bancalis collegium iránti engedelmességre bírja. Arra kérte az uralkodót, hogy ne helyezzen újabb hatóságot a magyar kamara fölé, hanem inkább szüntesse meg a bécsi kamara fennhatóságát is. A bancalis deputatio I. Lipóthoz intézett referátumában alaptalannak minősítette a magyar kamara aggályait. Szerinte a magyar kamarai jövedelmeket ugyanazokra a célokra fogják kiadni, mint azelőtt, amikor a bécsi udvari kamara döntött hováfordításukról. A bancalis collegium nem fogja megsérteni a magyar törvényeket. A bancalis deputatio gr. Volckra magyar kamarai alelnököt vádolta az ellene benyújtott emlékirat szerkesztésével, amelyről szerinte a magyar kamara tanácsa egyébként nem is tudott. (Érdekes jelenség, hogy az 1696-ban alelnöknek Pozsonyba küldött Volckra gróf bécsi kamarai tanácsos, aki 1704-ben a meghalt gr. Erdődy Kristóf helyett a magyar kamarát vezette, ilyen függetlenségi hangokat pengetett, ö is megelégelte, úgy látszik, a bécsi kamarának á magyar kamara feletti túlságosan nagy hatalmát, amelyet még aulikus oldalról sem talált teljesen elfogadhatónak. Nyilván az ilyen állásfoglalás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Bécsben a budai kamarai adminisztráció felosztására már 1705-ben is gondoltak. Volckra Ottó Kristóf gr. egyébként 1706-ban magyar nemességet és indigenátust kapott. Apja, a szintén honfiúsított Volckra Ottó Ferdinánd Teofil, német birodalmi gróf, a szepesi kamara és a magyar kamara tanácsosa volt.)

111 A bécsi udvar elképzelései a magyar kamarai jövedelmeknek a bancalis collegium alá rendelésével kapcsolatosan ekkor nem is valósultak meg, a giróbanknak csak a só jövedelmet adták át ténylegesen. Ennek oka valószínűleg nem a magyar kamara tiltakozása volt, hanem az, hogy a bécsi giróbank 1706-ban megszűnt, illetve beolvadt a bécsi városi bankba és egy kizárólagos állami bank tervét Bécsben egyelőre elejtették.

112 így az 1704. évi próbálkozások a magyar kamara pénztári szervezetét sem változtatták meg, a pozsonyi pénztár és a vidéki pénztárak továbbra is úgy működtek, mint azelőtt. (Bizonyítja ezt a magyar kamara pénztárosának és ellenőrének adott 1707. évi utasítás is.)

113 Megváltozott a helyzet 1714-ben, amikor az uralkodó újból elfogadta az állami bank létrehozásával kapcsolatos javaslatokat, és hozzájárult egy újabb birodalmi pénzintézet, az ún. universalis bancalitas (Universalbancacalitát) felállításához.

114 111 E 21. Ben. res. 1704. szept. 22. és nov. 7.. a bancalis deputatio jelentése HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 436. 1705. febr. 18., a Volckra család nemességére és honfiúsítására A 57. Magyar Kanc. Lib. reg. 27. k. 331 — 334., Nagy Iván: Magyarország családai. 12 k. Pest 1865. Volckra Ottó Ferdinánd Theofil 1674-ben a szepesi kamara tanácsosa és alelnöke. .'.> 112

Fellner-Kretschmayr: ÖZV. I. Abt. 1. Band. 105 — 107. és Hóman—Szekfű: Magyar történet. IV. köt. Bp. 1935, 353. 113 L. a 100. sz. jegyzetet. 114 Fellner—Kretschmayr: ÖZV. I. Abt. 1. Band. 110—111.