Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

természetesen a kor feudális felfogását. A rangbéli elsőbbség kérdésében pl. 1691ben úgy döntött, hogy a mágnás tanácsosok a köznemesi tanácsosok előtt ülnek és szavaznák, mivel minden kormányhatóságnál, minden kamaránál ez a szokás. A mágnás tanácsosok között keletkezett 1691. évi vitában azonban nem a báróság megszerzésének idejét, hanem a szolgálati időt és az ügyintézésben való jártasságot ítélte fontosabbnak. Ezért Gans tanácsost, aki hosszú szolgálati tapasztalattal rendelkezett, báróságának megszerzésekor rangban előbbre helyezte a régi báróságú Lőwenburg tanácsosnál, aki csak nemrég lett kamarai tanácsos. A grófok és a bárók közötti vitában 1692-ben azonban már nem tett különbséget gróf és báró között, hanem kimondotta, hogy a rangelsőbbség kérdésében a szolgálati idő, illetve a megfelelő rangfokozatba való kinevezés ideje az irányadó. Általában a továbbiakban a rangelsőbbség kérdésének eldöntésében ezt az elvet alkalmazták.

05 Az utasítások szerint eléggé világos a tárgyalás menete a tanácsülésen, kevésbé az ügyeknek a tanácsülésre való előkészítése, márpedig az ügyvitel fejlődése szempontjából az utóbbinak kell jelentőséget tulajdonítani. Említettük, hogy a kamaraelnök az ügyek fontossági sorrendjét a tanácsülés előtt a titkárokkal és a számvevővel állapította meg. Ez arra utal, hogy az ügyek előkészítésében a titkárok és a számvevő (számadásmester) vettek részt. A titkárok előkészítő és felvilágosító, véleményező munkájáról az 1672. évi utasítás 39. pontja is szól. (Az utasítás csak 1 titkárról tesz említést.) E szerint a titkárnak szorgalmasan kell tanulmányoznia a hozzája utalt ügyek iratait. Tapasztalatait, észrevételeit, azt, hogy mit kell alaposabban megtárgyalni, mint kell a kamara érdekeit jobban szolgálni, a tanácsülésen elő kell adnia, hogy az ügyeket minél gyorsabban és pontosabban intézhessék el. A titkár kötelessége volt — ez is előkészítő munkájára utal — valamely üggyel kapcsolatos összes iratoknak a tanáesülési tárgyalásra való összegyűjtése.. Az előkészítés munkájáról a források egyébként mást nem árulnak el. Már az előkészítés, az üggyel kapcsolatos iratok összeállításának a munkája is azt jelzi, hogy a titkárok a kamara ügyintézésében központi szerepet játszottak. Személyük képviselte az ügyvitelben a szakszerűséget. Egy titkár jegyezte fel a tanácsülésen a tanácsi határozatokat, látta el tehát a tanácsjegyző funkcióját. Az ő kötelességük volt a határozatok alapján kimenő iratok megfogalmazása, a fogalmazás jóváhagyása után a tisztázat elkészíttetése, a kiadandók kiadása. A kamarai irattár (regestratura) gondját is egy titkár viselte, sőt az 1672. évi utasítás 40. pontja szerint a titkár volt egyben a kamara lajstromozója, illetve irattárosa (secretarius noster seu registrator).

96 Mindenesetre a titkárok a sokféle funkciót maguk nem láthatták el. Segítségükre volt az altitkár, s tulajdonképp rendelkezésükre állt az iroda egész személyzete, amelynek a munkáját így jórészt gyakorlatilag ők irányították. A források elszórt adatai arra mutatnak, mintha az iroda élén a tanácsosok közül igazgató állott volna. A forrásokban szereplő „officii director" azonban nem az irodaigazgató, hanem a senior-tanácsos, a kamaraelnök helyettesének tisztségét jelenti.

07 Épp a titkári munka nagy fontossága miatt az 1696. évi utasítás több vonatkozásban kitért az akkor működő két titkár és altitkár tevékenységére. Az utasí95 E 21. Ben. res. 1691. nov. 14. (45. fol.), Wellmann Imre, Rendi állás és hivatali rang a XVIII. századeleji kormányhatóságokban. Levéltári közlemények. 1940—41, 253-54. 96 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás. 134. 97 E 106. Liber percept. atque erog. provent. 1689. év. 79 — 80.