Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

viselők társadalmi viszonyaira vonatkozólag azt a következtetést vonhatjukj le, hogy a nem nemesi származású s majd hivatali pályafutása alatt nemességet szerző réteg megnövekedett az 1790 utáni magyar kamaránál. A kamarai tanácsosok közül pl. Szvoboda, Orlandini, Garapich tulajdonképpen hivatali nemesek voltak. A titkárnál és fogalmazónál alacsonyabb beosztásban számos nem nemes szolgálhatott, hiszen maguk a nemesítettek is ilyen minőségben nem egyszer több évtizedet töltöttek el már 1790 előtt kamarai vagy más igazgatási szervnél. A nem nemesek hivatalviselésére Venturini József számadásmester mellett jellemző Virták Ferenc allevéltáros példája. A kamarai tanács és a titkári kar 1800 után legalább 1

/

z részben ilyen hivatalnok-nemesekből tevődött össze. E hivatalnoki nemesség fontos szerepet töltött be a magyar kamarai pénzügyigazgatás vitelében, a legjobb szakemberek talán belőlük kerültek ki. (Orlandini pl. a legfontosabb reszortban, a pénztáriban dolgozott.) A nemesítésekből azt is észrevehettük, hogy a nemesített kamarai tisztviselők között alig van magyar nevű, s többjüknél kétségtelenül megállapítható az osztrák származás. (A kamarai tisztviselői karban egyébként is többségben vannak a német és szláv nevűek.)

; Mindez arra utal, hogy az udvar a kamarai hivatalnoki nemességet inkább, a magyar kamarai szolgálatba került osztrák eredetű polgári értelmiségből, részben a magyarországi nem magyar nemzetiségű (elsősorban német) polgári rétegből emelte ki. A hivatalnok-nemesség, az alantasabb tisztségekben szolgáló nem nemesek csoportja kétségtelenül bizonyos mértékben polgári színezetet kölcsönöz a magyar kamara tisztviselői karának. Nem véletlen jelenség, hogy több kamarai tisztviselő, mint pl. Szecsanácz Jakab titkár, Kovachich Márton György levéltári regestrans, Stettner József titkár, Ráthonyi Gábor királyi fiscalis director az 1790-es évek forradalmi mozgalmának táborában található, tagja a jakobinus értelmiségi társaságoknak.

81 Stettner és Ráthonyi ugyan régi nemes, Szecsanácz és Kovachich azonban a hivatalnok-nemességhez sorolható. A rendi-nemesi társadalom levegőjében, a bécsi udvar magyarországi politikai célkitűzései közepette azonban elég nehéz helyzete volt ennek a nem nemesi eredetű tisztviselőrétegnek. A régi nemesség nem tartotta magával egyenrangúnak az új nemeseket, a nemesség nem aulikus rétege azonkívül úgy tekintett rájuk, mint a magyar függetlenség ellenségeire, s a hazafiatlanoknak a táborába sorolta a magyar kamara alkalmazottait. A bécsi udvar ezzel szemben megkívánta a kamarai tisztviselőktől az udvar érdekeinek a szolgálatát, különösen azoktól, akiket ilyen teljesített és teljesítendő szolgálatokért nemességre emelt. A hivatali ranglétrán való emelkedés, úgy látszik, elsősorban az udvarnak tett szolgálatokon múlott s nem a nemességen. Kovachichnak, bár 1799-ben nemes lett, tudományos érdemei voltak, nem sikerült a magyar kamara vezető tisztviselői közé bejutnia. Levéltári kutatásai ugyanis felettesei megítélése szerint nem szolgálták az udvar érdekeit, mert az eredeti, Kovachich által is hangoztatott szándékkal szemben, nem annyira a királyi, mint inkább az ország függetlenségét támogató rendi-nemesi jogok tisztázásához járultak hozzá. Azzal is megvádolták a kiváló tudóst, hogy kutatásai a levéltári titkot sértik és ezzel veszélyeztetik a királyi kincstár érdekeit.

82 81 Benda K. i. m. 44-45. 82 V. Windisch É.: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári forrásanyag feltárása. Levélt. Közi. 37. évf. 1. sz. 1966, 66 skv.