Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
VI. rész. 1790—1848
segédhivatalban. A rendkívüli személyzet dolgában már egészen más az arány, mert 1791-ben 2 gyakornok, 1832-ben ezzel szemben 10 gyakornok (s még számos; írnok) vett részt az iktatóhivatal munkájának az elvégzésében. A magyar kamara legnépesebb segédhivatala továbbra is a fogalmazványok másolásával és az iratok kiadásával foglalkozó kiadóhivatal volt. Az 1791. .ávi létszám a kiadóhivatalban 28 (a kiadó, kiadói segéd, 18 írnok, 8 járulnok), az 1832. évi 27 (a kiadó, kiadói segéd, 17 írnok, 8 járulnok). Az állandó létszám tehát lényegesen nem változott. Ehhez azonban hozzá kell fűznünk, hogy gyakornokok foglalkoztatása alaposan megnövelte a kiadóhivatal tényleges személyzetét. A: kiadóhivatalban pl. 1832-ben 14 gyakornok volt. ; . Az irattári hivatal személyzeténél, a lassú növekedés szintén észrevehető. Az 1791. évi szabályozáskor 10 főben állapították meg az irattári személyzetet (irattáros v. regesztrátor, helyettes irattáros, 2 segédirattáros, 2 lajstromozó, 2 írnok és 2 járulnok). A létszám 1811-ben változatlan, 1832-ben 1 irattárosból és 13 beosztottból állt az irattár személyzete. Tekintsük át ezek után a szakhivataloknak minősülő számvevőség, főpénztár Ós levéltár személyzeti viszonyait. A kamarai számvevőség személyzetét 1791-ben 87 főben állapították meg. E létszámban benne van a helytartótanácstól a kamarához visszacsatolt városi számvevőségi osztály személyzete is, nincs benne azonban az alapítványi számvevőségi személyzet, amelyet a helytartótanács számvevő-!: ségénél találhatunk meg. A kamarai számvevőség 1784-ben 51 főnyi személyzettel rendelkezett (a helytartótanácshoz csatolt városi osztály személyzete nélkül), tehát jóval kisebbel, mint 1791-ben. A megnövekedett 1791. évi személyzet később azután csökkent, mivel az alapítványi ügyeknek a helytartótanács részére történt átadásakor a helytartótanácsi számvevőség néhány alkalmazottat még átvett. A XIX. század első évtizedeiben ez a létszám a kamarai számadásellenőrző tevékenység kiszélesedése miatt tetemesen megnőtt. A számvevőség hatáskörének kiszélesedését mutatja, hogy ekkor már 7 ügyosztálya volt (számadási, gazdasági, illetve uradalmi, só ügyi, harmincadi, városi, fiskális és birtokadományozási, egyházi és az iroda), személyzete pedig 117 főből állt (ebből 1 számvevő, 1 alszámvevő, 8 számtanácsos, 48 számtiszt, 34 írnok, 16 járulnok, 6 gyakornok). 53 A kamarai főpénztárnak 1791-ben, mivel az alapítványi pénztárügyeket, még egyelőre a magyar kamara intézte, meglehetősen magas, 34 főből álló létszáma volt, ez a rendkívüli személyzettel (napidíjasokkal) tulajdonképp 60 fölé emelkedett. A helytartótanács 1794-ben az alapítványi pénztárral 13 főnyi személyzetet vett át a kamarai főpénztártól. A magyar kamarának ekkor 25 főnyi személyzete maradt. A megmaradt 25 főnyi pénztári személyzettel a kamara nem elégedett meg. Azzal érvelt, hogy a főpénztárnak az alapítványi ügyek elvétele után is elég dolga van. Kapcsolatot tart fenn nemcsak az összes kamarai főpénztárakkal, hanem a hadipénztárakkal, a nagyszebeni pénztárral is. A kamarai főpénztár az állami kiadások és bevételek központja. Munkájának növekedését jelzi, hogy 1784-ben 412, 1793—94-ben 1194 pénztári naplóívet kellett készítenie. A magyar kamara ennek alapján a budai főpénztár személyzetét 34 főben kérte megállapítani. Az udvari leirat nem hagyta jóvá a magyar kamara javaslatát. Indokolásul felhozta, hogy a budai főpénztárnál megnövekedtek ugyan a hitelpénztári ügyek, 53 A segédhivatalok és a számvevőség személyzetére 1. a 49. sz. jegyzetnél idézett iratokat. A számvevőségre ezenkívül E 81. Gremialia. 1832 — 1 — 61. A. melléklet.
