Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

Tanácsosi büró 9. Kmosko Ágoston tanácsos Dendely Mihály titkárgróf Majláth Károly titkár Csermák János fogalmazó 1 fogalmazógyakornok 10. Garapich Illés tanácsos Fridmanszky Imre titkár Hannibál Ferenc fogalmazó Departamentum Oeconomica ügyosztályból: Lublói, podolini, tokaji uradalom Oppida Scepusiensia (szepesi 16 város) Juridica (egyházi jogügyi) Fund. saecularia (világi alapítványi) Judaica (zsidóügyi) Thesauri (kincsleleti) Montanistica (bányaügyi) A kimutatás szerint csupán a városi, a harmincadi, a sóügyi és a bányaügyi departamentum esetében azonos a tanácsosi iroda és a departamentum. A többi tanácsosi büró általában több departamentum ügyeit intézte, illetve egy departamentum ügyeit több büró látta el. A legnagyobb a szétosztás az „Oeconomica" departamentumnál, ennek ügyeivel 4 tanácsosi büró foglalkozott. A magyar kamara szervezeti egységei tehát az elnöki, alelnöki, tanácsosi bürók (irodák), továbbá a segédhivatalok és a szakhivatalok voltak. A segédhivatalokra és a szakhivatalokra is többször alkalmazza az egykorú szóhasználat a büró kifejezést. A departamentümok (ügyosztályok) az 1790 után is inkább a kamarai ügykör osztályainak, csoportjainak minősíthetők. A kamarához került ügyeket e pontosan és határozottan megállapított departamentümok szerint intézték, s 'a departamentális beosztás az iktatástól kezdve az iratok irattári elhelyezéséig szigorúan érvényesült. A departamentum tehát nem szervezeti, hanem inkább ügyviteli és irattári osztály. Megjegyezzük, hogy ennek ellenére a departamentum állandóbb képződmény, mint a tanácsosi büró. A bürók személyi összetétele többször módosult, egy-egy tanácsos vagy titkár szolgálati ideje alatt egymás után több departamentumhoz volt beosztva. A departamentümok azonban, amint ezt a kamarai regisztratúra máig fennmaradt rendszere mutatja, 1790—1848-ig lényegesen nem változtak. A magyar, kamara aránylag nem nagy előadói és fogalmazói személyzete miatt a departamentális ügyintézési rendszernek ez a formája 1848-ig, a kamara megszűnésének időpontjáig fennmaradt. A magyar kamara feladatköre a személyzethez képest túl széles volt már ebben a korszakban. E feladatkör differenciálódását jelzi a departamentális rendszer kialakulása, amely egyben a fejlettebb munkamegosztást is meghonosította a magyar kamara ügyintézésében. A hivatali szervezet azonban még nem tudott teljesen e kiszélesedett hatáskörhöz és fejlettebb munkamegosztáshoz idomulni. A hivatali szervezet és a munkamegosztás nagyobb összhangját csak az államigazgatási szervezet polgári formája tudta megvalósítani, mégpedig először az 1848/49-i minisztérium felállításakor. A tanács és a bürók személyzetének és szervezetének áttekintése után vizsgáljuk meg a segédhivatalok és szakhivatalok személyzetét és szervezeti változásait. Ezen a téren is az 1785 előtti állapotot állították vissza 1790 után. Az iktatóhivatal rendszeres személyzete általában nem változott. Az 1791. és 1832. évi személyzeti státus szerint egyaránt 1 iktató és 4 iktatótiszt található e