Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

vette az összes kamarai ügyek (kincstári birtokok, alapítványi gazdasági ügyek, só- és harmincadügyek, pénztárügy, telepítések, fiskalitások, városgazdasági ügyek) intézését. Az önálló kamarai ügyvitel, mivel a kamarai iratokat 1790-től külön iktatókönyvbe iktatták, s a kamarai ügyek részére külön kamarai ügyosztályokat szerveztek, már ekkor megkezdődött. A II. József-féle közigazgatási kerületek megszűnése után a helytartótanács, amely még formailag együtt volt a magyar kamarával, közvetlen kapcsolatba került a megyékkel és városokkal. A helytartótanácsi ügyekben visszaállították a latin ügyintézési nyelvet, a kamarai ügyekben azonban az udvarral, minden kamarai hivatallal, katonai és külföldi hatósággal németül kellett levelezni, kivéve a fiskális (jogi) ügyeket, ahol a hivatalos nyelv kamarai vonalon is latin maradt. A hivatalos nyelv szabályozásánál is világosan látható, hogy a bécsi udvar 1790 elején az 1780. évi állapot visszaállítására törekedett. Hatályon kívül helyezte ugyan II. József nyelvrendeletét, de a kamarai ügyekben, mivel ezeknél 1780-ban a hivatalos nyelv nagyobbrészt német volt, meghagyta a német nyelvet. Más vonatkozásban is már 1790 elején megtörtént II. József több intézkedésének a felszámolása. Visszaállították. pl. az országos biztosságot (commissariatus provinciális) a helytartótanács kebelén belül. Eltörölték a minősítési íveket (Conduitlisten), később ezeket újból bevezették. A harmincadigazgatásnál, mint láttuk, II. József nagyarányú átszervezést hajtott végre, mégpedig a vámügy birodalmi összpontosítása érdekében. Az 1790 áprilisi rendelet alapján a bécsi vámigazgatóságtól (Bancal und Zoli Regié) elvették a magyar—erdélyi harmincadügyeket, ugyanakkor megszüntették a különálló budai (és a nagyszebeni) harmincad-adminisztrációt is. A budai harmincadadminisztráció személyzetét átvette a helytartótanács, s ezzel a harmincadügyi hatáskör visszakerült a kamarához (illetve ekkor még a helytartótanács kamarai tanácsához).

6 A sóbányászat visszakebelezését csak később rendelte el a bécsi udvar. A pénzügyigazgatás birodalmi (nem tartományi) szintű összpontosításának egyik megtestesítője volt II. József idején a bécsi udvari számvevő kamara fennhatósága az összes, így a magyarországi számvevőségek felett is (1782 óta). A számvevő kamarának ezt a hatáskörét 1790 áprilisában szintén megszüntették, s a budai országos főszámvevőség (ekkor még a helytartótanács és a magyar kamara egyesített szám vevőhivatala), a temesvári kamarai számvevőség közvetlenül a helytartótanács alá került vissza. A számvevőségeknek jelentéseiket, a költségvetéseket, kimutatásokat ezentúl ismét a helytartótanácshoz kellett benyújtaniuk, s innen ekkor a magyar kancelláriához küldték fel ezeket ellenőrzésre.

7 A II. József-féle országos pénztári rendszer felszámolása 1790-ben szintén megindult. A helytartótanács és a magyar kamara központi pénztára (országos főfizetőhivatal) ugyan még együtt maradt, feloszlatták azonban a kerületi kamarai •Ember Gy.: A helytartótanács ügyintézése. 114—15., továbbá E 99. Ben. res. 1790. ápr. No. 85., 1790. április 2-i királyi rendelet. T

A. Beér: Die Finanzverwaltung Oesterreichs. 1749 — 1816. Mitth. des Inst. für Oest. Geschichtsforsch. XV. B. 1894, 310., E 81. Gremialia. 1790—10—2, a számvevő kamara magyar vonatkozású hatáskörét megszüntető rendeletek. Az aktában megtalálható a bécsi számvevő kamara 1790. április 12-i rendelete, amelyet a budai országos számvevőséghez intézett és a magyar kancellária által 1790. május 10-én leküldött királyi rendelet. 19* 291