Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
V.rész. 1785—1790
Magyarország és Erdély összes állami bevétele az 1789. évi költségvetés szerint: Magyarország és Erdély kamarai bevétele 6 685 564 Ft 34 kr Magyarországi banyabevétel 1 206 000 Ft — kr . Erdélyi bányabevétel 195 000 Ft — kr Magyarországi hadiadó, deperdita és beszállásolási hozzájárulás 4 808 523 Ft 17 kr Magyarországi háziadó 1 845 715 Ft 32 kr Erdélyi hadi és provinciális adó 1 550 219 Ft 4 kr összesen 16 291 022 Ft 29 kr Ebből a hazai kiadásokon túl fennmaradt és általános állami (birodalmi) szükségletekre fordított összegek: A magyarországi kamarai és bányabevételből 4 444 250 Ft 48 kr A magyarországi hadiadó és deperdita 4 808 523 Ft 17 kr A magyarországi háziadóból 199 965 Ft 56 kr . Az erdélyi kamarai és bányabevételből 280 136 Ft 24 kr Az erdélyi hadi és provinciális adóból 1 059 037 Ft 25 kr összesen 10 791 913 Ft 50 kr Az előbbi kimutatások tehát arról tanúskodnak, hogy az állami jövedelmek közül a kamarai jellegűeknek több mint a felét, a hadiadót és tartozékait majdnem teljesen összbirodalmi jellegű államháztartási célokra fordították. Magyarország és Erdély állami jövedelmeinek csak 1 / 3-é,t (kb. 5 milliót) költötték el hazai kiadásokra, 2 / 3-ával (kb. 10 millióval) a birodalmi háztartás rendelkezett. A birodalmi háztartáshoz való hozzájárulás nagyobb részét természetesen a közös hadsereg fenntartására lekötött hadiadó tette ki. így a 2 / 3-ból bizonyos rész, elsősorban a Magyarországon és Erdélyben állomásozó katonaság élelmezése révén, visszaáramlott az országba. A katonaság egyenruháját és felszerelését azonban, mint ismeretes, a magyarországi és erdélyi alakulatok esetében is, az örökös tartományok ipara gyártotta, így a felszerelésre kiadott összegeket jórészt az országon kívül költötték el. A bécsi udvartartáshoz, a közös birodalmi igazgatáshoz való hozzájárulás (azaz a kamarai jövedelmek feleslege) jórészt szintén az örökös tartományok gazdasági vérkeringését táplálta. Külön elbírálás alá esik a helytartótanács és a magyar kamara egyesítése idején is a közjövedelmek közül az alapítványi vagyon kezelése és felhasználása. Az alapítványok között a legnagyobb —• mint említettük — az egyetemi és tanulmányi, továbbá a vallásalap volt. A vallásalap a feloszlatott szerzetesrendek vagyonán kívül ekkor magába foglalta a lelkészalap vagyonát, az üresedésben levő egyházi javadalmak bevételét és az egyéb egyházi jellegű (különleges célzatú) alapítványokat is. A tanulmányi alaphoz pedig hozzácsatolták a konviktusi, illetve az elemi iskolai alapot. A tanulmányi alapnak oktatási, a vallásalapnak egyházi-oktatási célzatú rendeltetésén az állami és közjövedelmek nagyarányú pénztári koncentrációja nem változtatott. Az alapítványok jövedelmeit a kamarai és a hadiadójövedelmektől elkülönítve kezelték, a bevételeket és a kiadásokat
