Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

áthelyezésekre, nyugdíjazásokra stb.), a kisebb szállítási, úti-, épület javítási költségek kiutalására, új harmincadhelyek szervezésére, a csempészettel kapcsolatos elkobzásokra 1000 Ft értékig stb. A harmincadigazgatás központosítása előtt mindezek a magyar kamara, illetve a kamarával egyesített helytartótanács hatáskörébe tartoztak. Ezzel szemben a magyar közigazgatásnak az osztrák örökös tartományok igazgatásától való elkülönítésére utal az, hogy a magyar és az erdélyi harmincadigazgatás legfelsőbb irányítása és ellenőrzése mégis magyar központi hatóság, a magyar—erdélyi udvari kancellária hatáskörében volt. A bécsi központi vámigazgatóság ugyanis a magyar—erdélyi vonatkozású ügyekben a magyar—erdélyi kancellária alá tartozott. A bécsi vámigazgatóság ide küldte a negyedévi táblázatokat a kisebb harmincadosi tisztségek betöltéséről, a kimutatásokat a kifizetett kisebb összegű úti- és szállítási költségekről, elkobzásokról. Az országos harmincadadminisztrátor, az adminisztráció ülnökei, a harmincadfelügyelők, a főpénztárosok kinevezésére szóló királyi rendeleteket a kancellária adta ki, a felügyelők és főpénztárosok kinevezésére a bécsi központi vámigazgatóság csak javaslatot adhatott a magyar—erdélyi kancelláriának, illetve ezen keresztül az uralkodónak.

53 A budai harmincad-adminisztráció tehát a harmincadügyek intézésével alacsonyabb (gyakorlatibb) szinten foglalkozott, mint azelőtt a magyar kamara. Az irányítás fontosabb funkcióit ellátó bécsi központi vámigazgatóság vette át ilyen szempontból a magyar kamara teendőit, s ezzel magyarázható az, hogy a bécsi központi vámigazgatóságon, a birodalom egyes tartományainak (országainak) megfelelően, több igazgató (így magyar és erdélyi is) és több tisztviselő (titkár, 1 galmazó) működött. II. József 1787-ben rendeletet adott ki a bécsi vámigazgatóság (pontosabban akkori nevén vám- és dohányjövedéki igazgatóság) munkájának racionalizálására. Úgy döntött, hogy minden igazgató mellé titkárt nevez ki, aki az esetleg távollevő igazgatót helyettesíti. A magyar — erdélyi kancellária eme rendelkezés kapcsán meghagyta a bécsi vámigazgatóságnak, hogy két titkári (magyar és erdélyi) állás betöltésére adjon javaslatot.

54 A magyar titkári (illetve fogalmazói) állások betöltésére vonatkozó javaslatnál az figyelhető meg, hogy a bécsi központi vámigazgatóság nem tartotta magát sziá3 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1786 : 6160. Az 1786. május 11-i javaslat jóváhagyása a „Bancal und Dreissigst Gefällen Direction" hatáskörét illetően. A negyedévi kimutatásokra uo. 1788 : 2382. 54 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1787 : 1756. Az aktában II. Józsefnek a cseh—osztrák kancelláriához intézett kézirata (másolatban), amelyet a cseh—osztrák kancellária átirattal küldött meg a magyar—erdélyi kancelláriához. A magyar — erdélyi kancellária 1787. február 15-i rendelete a bécsi vámigazgatósághoz. (Maut und Tobacks Gefällen Direction). — A császári kézirat szerint a vám- és dohányjövedéki igazgatóságot elnök vezette, a szolgálatot teljesítő helytartósági fogalmazók ülnökökké, az ülnökök igazgatósági titkárokká, a titkárok adminisztrátorokká, az adminisztrátorok igazgatókká léptek elő, illetve ilyen címet és rangot kaptak. Az iratok egyébként nem tesznek kifejezetten említést a magyar, illetve erdélyi igazgatóról, a két titkári állásra vonatkozó javaslat ügye azonban feltételezi, hogy ilyen igazgatók voltak. — A bécsi vámigazgatóság 1788. február 11-i jelentése a betöltött harmincadosi tisztségekről felsorolja az igazgatóság „tanácsosi" rangban levő tagjait, köztük Karl von Eder magyar helytartótanácsi tanácsost, aki minden valószínűség szerint a magyar igazgató volt a bécsi központi vámigazgatóságon. Acta gen. 1788 : 2382. — A magyar és erdélyi igazgatók, illetve titkárok ós fogalmazók fizetését a magyar és erdélyi kamarai jövedelmekből utalták ki, amint ezt a megfelelő költségvetések tanúsítják. ,