Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

gorúan a magyar—erdélyi kancelláriától való függéshez. Javaslatát az igazgatóság az összes titkári és fogalmazói tisztségekre vonatkozólag ugyanis csak az egyesített cseh—osztrák központi udvari hatósághoz terjesztette fel, utóbbi küldte át azt a magyar — erdélyi kancelláriának. Azt is nehezményezte a kancellária, hogy az egyik magyar titkári állásra a bécsi vámigazgatóság nem magyarországi harmincadi tisztviselőt javasolt és neveztetett ki, amint ezt a szakszerűség követelményei megkívánták volna, hanem Josef Hendel bécsi vámigazgatósági fogalmazót. A magyar—erdélyi kancellária eme szabályszerűtlenséghez ideiglenesen, mivel a budai és nagyszebeni harmincad-adminisztrációk megfelelő személyt a titkári állásra nem javasoltak, hozzájárult.

55 A harmincadigazgatás birodalmi központosítását, a bécsi központi vámigazgatóság jelentékeny magyar vonatkozású hatáskörét növelte a budai helytartótanácsi számvevőhivatal harmincadi személyzetének részben Bécsbe való helyezése is. A bécsi számvevő kamara eredetileg azt javasolta, hogy a magyar és erdélyi harmincadszámadásokat, egységes ellenőrzésük, a számadásvitel ésszerűsítése céljából, az udvari bankszámvevőség (Bancohofbuchhalterei) vizsgálja felül a helytartótanács, illetve az erdélyi gubernium számvevősége helyett. A bankszámvevőség ilyen célra átvenné a magyar helytartótanács és az erdélyi gubernium számvevőhivatalának megfelelő ügyosztályát.

56 A helytartótanács nem csatlakozott ehhez a javaslathoz. Azzal érvelt, hogy a budai harmincad-adminisztráció nem nélkülözheti a számvevői személyzetet, hisz a számvevőségnek a számadások ellenőrzésén kívül jelentéseket, szakvéleményeket is kellett készítenie. Számvevőségi személyzetnek tehát a harmincadi osztály Bécsbe helyezése után is kell Budán maradnia, ami költségtöbbletet jelent. A harmincadszámadások Bécsben való ellenőrzését azért sem tartotta helyesnek, mert a harmincadhivatalok nemcsak harmincad-, hanem egyéb kamarai jövedelmekről is elszámoltak.

57 A bécsi számvevő kamara erre felemás megoldást javasolt. Csupán a harmincadlajstromoknak (Register), naplóknak és az elkobzások számadásainak bécsi ellenőrzését tartotta szükségesnek. Javaslatára az 1788. november 18-i királyi rendelet úgy intézkedett, hogy e munkálatok elvégzésére a budai (és a nagyszebeni) számvevőség harmincadi személyzetének egy részét a bécsi bankszámvevőség vegye át. így kívánták elérni a számadásellenőrzés egységesítését, s egyben biztosítani a harmincad-adminisztrációk megfelelő számvevőségi támogatását.

58 A bécsi központi vámigazgatóság és a különálló budai harmincad-adminisztráció működése ellenére a helytartótanácsnak többféle dolga akadt a magyar harmincadgazdálkodással kapcsolatosan. Említettük, hogy a budai harmincad-adminisztráció munkáját a helytartótanács elnöke az adminisztráció jegyzőkönyveinek átnézésével ellenőrizhette. A továbbiakban a helytartótanács elnökét felhatalmazták arra, hogy helytelen intézkedés esetén az iratok kiadását leállíthassa, s a vitás ügyeket a harmincad-adminisztrátorral megbeszélhesse. Az álláspontok különbözősége esetén az ügyet a magyar—erdélyi kancelláriához terjesztették fel döntés végett. A késedelmet nem tűrő ügyeket ilyen esetben a helytartótanács 55 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1787 : 2065 a bécsi vámigazgatóság javaslatára, 1787 : 2290 a második titkári állás nem szabályszerű betöltésére. 56 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1788 : 6278. 57 Uo. 1788 : 7179 a helytartótanács javaslatára. 58 Uo. 1788: 13791 ,16762.