Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

magyar állami pénzügyigazgatás akkori kettős, azaz országos (rendi) és királyi jellegét megszüntetni igyekezett. Ezek a rendelkezések azonban csak az országos jövedelemnek minősülő alapítványi vagyon kezelésének a magyar kamara hatáskörébe való utalását érintették, nem vonatkoztak a szintén nem királyi, hanem országos bevételnek számító s a magyar állami jövedelmek kb. felét kitevő hadiadóra (contributio). Az 1785 előtt nem kamarai kezelésben levő hadiadó beszedése, számadásainak ellenőrzése, a bevételek felhasználása sokkal bonyolultabb módon történt, mint a kamarai jövedelmeké. Az országgyűléseken vagy a nádor elnökletével működő főnemesi konkurzusokon vagy a rendeletileg megállapított adóösszeget a törvényhatóságokra (megyékre, kiváltságos kerületekre, szabad királyi városokra) portaszám szerint vetették ki. Az adó behajtását, elszámolását s a hadbiztosi kerületek hadipénztáraiba való befizetését a törvényhatóságok tisztviselői végezték. Ezt a tevékenységet (az adózók összeírását, a számadások vezetését stb.) a helytartótanács ellenőrizte a kebelébe tartozó országos biztosság és a helytartótanácsi számvevőhivatal segítségével. A törvényhatóságok és a helytartótanács hatásköre csak az adó behajtására terjedt ki, a befolyt jövedelmek kezelésére, felhasználás ára azonban nem.

17 A magyarországi hadipénztárakba befolyt összeg felett a katonai szervek rendelkeztek, a magyarországi hadipénztárak felügyeleti hatóságai (haditanács, főhadbiztosság, főhadipénztár) Bécsben működtek. A helytartótanács és a magyar kamara, amint tudjuk, hadiadópénztárral nem rendelkezett. Ezen a régi hadipénztári rendszeren ütött nagy rést II. József 1785. március 8-i rendelete, amelyben meghagyta a helytartótanács és a kamara pénztárának összevonását, egyben a kamarai és a hadipénztári ügy Budán való egyesítését is.

18 A helytartótanács és a kamara pénztáránál az egyesítés nem jelentett nagyobb problémát, mint a két hatóság segédhivatalainál. Annál nehezebb volt a hadipénztári ügy egyesítése a kamaraival, mert ennek érdekében meg kellett bontani a régi kerületi hadipénztári szervezetet, s ki kellett építeni egy új kerületi kamarai pénztári rendszert is. E nehézségek miatt a kamarai és hadipénztárügy összevonását elhalasztották, s 1785-ben csak a helytartótanács és a kamara pénztárának {illetve pénztárainak) egyesítéséhez láttak hozzá.

19 A hadiadó pénztárügyének új szabályozása később a József-kori kamarai adminisztrációk felállításával kapcsolatosan történt meg, részletes ismertetésére is a kamarai adminisztrációknál térünk ki. 17 A helytartótanácsnak a hadiadó behajtásával és a számadások ellenőrzésével kapcsolatos tevékenységére 1. Felhő—Vörös: A helytartótanácsi levéltár. 240 — 41. Hangsúlyozzuk, hogy a megyék hadiadópénztárai nem azonosak a kerületi hadipénztárakkal. Az utóbbiak katonai szervek voltak. 18 E 70. Ben. res. 1785. máre. No. 28. 19 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1785 : 12807. Niezky Kristóf helytartótanácsi elnök 1785. július 25-i felterjesztésében említi, hogy mivel az azévi hadiadót még a régi hadipónztárakba kell beszolgáltatni, a kamarai ós a hadi pénztárügy egyesítését egyelőre nem tervezték. A helytartótanács és a kamara pénztárának egyesítése, a pozsonyi fiókpénztár felszámolása azonban meg fog történni. A helytartótanács elnöke arról is felvilágosítást adott, hogy a magyar kamara Budára való költözése után (1784-ben) Pozsonyban tulajdonképp nem létesült fiókpénztár. Az történt csupán, hogy a kamarai jövedelmeket arról a vidékről — a pénz felesleges szállítgatása végett — a pozsonyi harmincadhivatalba kellett beszolgáltatni. E bevételek innen közvetlenül a bécsi kamarai főfizetőhivat álhoz kerültek.