Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

A helytartótanács és a magyar kamara központi pénztára 1785 októberében egyesült.

20 Mindkét pénztár tulajdonképp több alap pénztárából tevődött össze. A helytartótanács pénztári hivatalához tartozott a különféle alapítványok vagyonát kezelő alapítványi pénztár, a katolikus lelkészségek támogatására létesült cassa parochorum (jövedelme az ún. egyházi subsidiumból s 1782-től még a vacans egyházi javadalmak bevételeiből származott), a szemináriumok, nemesi és püspöki nevelőintézetek (konviktusok) alapjainak pénztára, javítóházi, zálogházi alapok pénztára, tűzoltópénztár. A kamarai pénztár szintén több pénztárt foglalt magába. A kincstári bevételeket kezelő tulajdonképpeni kamarai pénztáron kívül ekkor ide tartozott a hitelpénztár, a tanulmányi és egyetemi alap pénztára, a nyugdíjalap pénztára, a horvát országos és kereskedelmi pénztár, a fiumei kereskedelmi pénztár, a feloszlatott szerzetesrendek pénzvagyonát kezelő pénztár. II. József a lelkészpénztár és a feloszlatott szerzetesrendek vagyonából még 1782-ben létrehozta az ún. vallásalapot (fundus religionarius). A vallásalap jövedelmeinek kezelése, mint látjuk, csak a helytartótanács és a magyar kamara egyesülése után került egy hatóság illetékességébe, addig részben a helytartótanács, részben a kamara intézte ennek az alapnak meglehetősen szövevényes ügyeit.

21 A hadiadóügyeket 1786 tavaszán, a kerületi pénztári szervezet felállításakor vette át a helytartótanács és a kamara egyesített budai főpénztára. A budai főpénztár feladata az volt, hogy átvegye a kerületi pénztáraktól a contributiomaradványt, amit a kerületi pénztárak helyben nem adtak ki. A pénztári reform 1786. május 1-én lépett életbe, a reform kapcsán szabályozták a budai főpénztár működését és személyzeti státusát is.

22 A fizetőmester (Zahlmeister) és az ellenőr (Kontrollor) még 1786. április 25-i javaslatában vázolta a főpénztár, vagy ahogy akkor nevezték, országos főfizetőhivatal (Generalhauptzahlamt) megnövekedett hatáskörét és munkáját. A javaslat kihangsúlyozta, hogy a budai főpénztár ezentúl az állami pénzkezelés központja lesz, ide áramlanak a pénzjövedelmek a kerületi pénztárakból, a budai főpénztáron keresztül történnek a kerületi pénztárakból esedékes kiadások is, a főpénztár ellenőrzi a kerületi pénztárak naplóit, tevékenységét. Rengeteg munkát ad a tanulmányi és a vallásalap kihelyezett tőkéinek behajtása, kezelése. A főpénztárnak e megnövekedett hatáskörében 432 vidéki szervvel kell majd évente több mint 1700 esetben pénzügyekben tárgyalnia, évente több mint 5000 nyugtát kiállítania, több mint 800 pénztári naplót egybevetni a pénztári mellékletekkel, a kerületi szervek pénztári naplóiban levő bevételi és kiadási tételeket a főpénztári számfejtő, nyilvántartó könyvekbe bevezettetni, Budán 16 pénztári naplót vezetni és lemásoltatni stb. Ehhez a sok munkához a javaslat szerint kevés a főpénztár meglevő, 19 főből álló személyzete. A javaslat kitért az egyes pénztári tisztviselők feladataira is, és a főpénztár élére külön igazgatót kért kirendelni, mivel a fizetőmester egyszerre nem végezheti el a főpénztár igazgatását és felelős pénztári teendőit.

23 20 E 122. Cassalia. 1785/86 — 51 — 2,8. 21 Uo. 1785/86 — 51 — 7, a helytartótanácsi pénztárakra és a vallásalapra Felhő — Vörös: A helytartótanácsi levéltár. 290, 331 — 32, 397. 22 E 122. Cassalia. 1785/86-152 — 23. 83 Uo. 1785/86-103-28.