Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
IV. rész. 1772—1785
A magyar kamara pénztári hatáskörének növekedése is azt mutatja, hogy II. József, intézkedései szétfeszítették azokat a hagyományos pénzügyigazgatási kereteket, amelyek csupán a királyi és felségjövedelmek kezelését engedték meg a magyar kamarának. II. József 1785-ig csak az első lépéseket tette meg Magyarországon a tágabb értelemben vett állami pénzügyigazgatás megteremtése felé. Az állami pénzügy erős központosítására, a hadiadó kamarai kezelésére, a különféle nem kamarai kezelésű közjövedelmeknek (pl. a törvényhatóságok jövedelmeinek, az általuk kezelt alapoknak) az „állami vagyonhoz" való csatolására és ennek következtében kamarai igazgatására csak 1785 után került sor. Néhány szót kell szólnunk még a magyar kamara pénzügyi gazdálkodásával kapcsolatban a kamarai hitelügy 1772 utáni viszonyairól. Ilyen tekintetben a kamarai hitelpénztári szervezet kiépítése jelentette az 1773. évi kamarai reform idején a legfontosabb változást. A hitelfőpénztárnak, mint említettük, az volt a rendeltetése, hogy magánszemélyektől államhiteli célokra kölcsönöket vegyen fel, s ezekkel a kölcsönökkel törlessze a magyar kamara előbbi adósságait, illetve e kölcsönök segítségével leszállítsa az előbbi adósságok meglehetősen magas kamatait. A hitelfőpénztárnak ezenkívül kölcsönök útján pénzt is kellett szereznie a bécsi államadóssági pénztár részére. 215 A hitelfőpénztár e hitelműveletek végrehajtása céljából átvette a magyar kamara adósságait, amelyek 1772. január 1-én 7 008 922 Ft-ot értek el. Ebből 5 875 652 Ft-ra rúgott a 4%-osnál magasabb kamatú kölcsönök összege. Elsősorban ezt az összeget kellett a hitelfőpénztárnak újonnan felveendő 4%-os kamatú kölcsönök segítségével visszafizetnie. Mivel a magántőkétől nem lehetett remélni ilyen összegű pénzmennyiség kölcsönadását, a kamarai hitelbizottság a bécsi hiteligazgatósághoz fordult készpénzért. Erre azonban nem került sor, mert a feloszlatott jezsuita rend kb. 2 milliónyi készpénzvagyona, amelyet a hitelfőpénztár kölcsönvett, biztosította a visszafizetéshez szükséges összeget. A jezsuita rend pénzének segítségével a hitelfőpénztár 1775-ig végrehajtotta a 4%-nál magasabb kamatú tőkék visszafizetését, illetve a tőkék kamatainak a leszállítását. (Az 5 875 652 Ft-nyi 4%-osnál magasabb kamatú adósságból 2 736 457 Ft-ot visszafizettek a hitelezőknek, 3 073 483 Ft-ot pedig a hitelezők alacsonyabb kamat mellett a kamaránál hagyták.) 216 A hitelfőpénztár ekkor némi pénzt (kétszer 100 000 Ft-ot) a bécsi államadóssági pénztárnak is kölcsön tudott adni. 217 A magyar kamarát 1775 után 4%-osnál magasabb kamatú adósságok már nem terhelték, tehát a kamatleszállítási műveletet a hitelfőpénztár teljes sikerrel lebonyolította. A viszonylagos pénzbőség miatt 1777-ben a kamatot 3%'%-ra szállították le. Ez elsősorban a hitelfőpénztárnál elhelyezett alapítványi tőkéket és a kamarai tisztviselők óvadékait érintette hátrányosan, mert a hitelfőpénztár tőkéje főleg ezek kölcsönvételéből származott. A bajor örökösödési háború veszélye miatt a hitelfőpénztárnak 1778-bán megint nagyobb pénzmennyiséget kellett volna előteremtenie, ekkor a kamatlábat újból 4%-ra emelték fel. 218 A hitelfőpénztár nemcsak a kamarai adósságok kamatainak leszállításánál ért el eredményt, hanem az adósságok törlesztése terén is. Mária Terézia uralkodásá216 Vö. a 105. sz. jegvzetnél idézetteket. 216 Herzog: A hitelfőpénztár. Századok. 1925 — 26, 264—69. 217 Uo. 270. 218 Mennyey: Hitelpénztár. Magyar Gazdák Szemléje. 1939, 385 — 86.
