Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

dése következtében a magyar kamara bruttóbevétele 1777—1783-ig közel 2 millióval emelkedett.

198 A magyar kamara bevételeinek több mint a felét 1772 után is a bécsi kamarai főpénztárba kellett beszolgáltatni udvari kvóta címén. Továbbra is ez volt tehát a magyar kamara legnagyobb kiadási tétele. Az udvari kvóta évenként általában 1 900 000 Ft volt. A kvótán felül az uralkodóház bécsi titkos pénztárának évenként a sóvári uradalomért 300 000, a béllyeiért 60 000, a ráckeveiért 20 000 Ft járt. A felsorolt uradalmak — mint említettük — az uralkodó család birtokai voltak, amelyek használatáért a magyar kamara bérleti összeget fizetett. Évente 40 000 Ft-ot folyósított a magyar kamara a kabinetkasszába titkos kiadások céljára. Az udvar — a bécsi udvari kamara javaslata alapján — általában arra az összegre is igényt tartott, amely a kvótán és egyéb kiadásokon felül megmaradt.

199 II. József egységesítette az udvari kvóta címén és a kvótán felül igényelt, lényegében azonos rendeltetésű összegek egy részének befizetését, s az udvari kvóta összegét 1784-ben a kvótán felüli járandóság bizonyos részével együtt 2 281 000 Ft-ra emelte (1 900 000 régi kvóta, 300 000 a sóvári uradalomért, 41 000 a magyar kancellária személyzetének a fizetése, 40 000 titkos kiadásokra).

200 Az udvari kvóta beszolgáltatása után megmaradt összeget a magyar kamara nagyjából ugyanolyan célokra fordította, mint 1772 előtt, tehát főképp a legfőbb közigazgatási hatóságok és bíróságok alkalmazottainak fizetésére és irodaköltségeire (országbíró, koronaőrök, helytartótanács, magyar kamara, hétszemélyes tábla és a királyi tábla, kerületi táblák, kamarai adminisztrációk), a kamarai és 1781-től a katonai nyugdíjakra, egyházi alapítványoknak juttatott adományokra, kamarai építési költségekre, kamatokra a felvett tőkék után, tőketörlesztésre stb. Továbbra is meglehetősen csekély összegűek azok a kiadási tételek, amelyeket a közigazgatási és bírósági hatóságok költségein kívül a gazdasági élet fejlesztésére vagy más nem csupán kamarai jellegű tevékenység (pl. egészségügy) támogatására utaltak ki. Az 1785. évi költségvetési javaslat pl. vízépítésre és folyamszabályozásra 6000, selyemtenyésztésre 90 000 Ft-ot irányzott elő.

201 Említettük, hogy a folyamszabályozási és az egészségügyi kiadásokat (vesztegzári költségek) nagyrészt nem a kamara rendes bevételeiből, hanem a sóár felemelése révén keletkezett alapból (Salzauctionsfond) fedezték. Ezt az alapot szintén a magyar kamara kezelte, a sóár felemeléséből (ún. sógarasokból) évi 40—45 000 Ft folyt be. A sógarasoknak kb. felét fordították ebben az időben a Duna és mellékfolyói szabályozására.

202 II. József 1781-ben megszüntette a különálló Salzauctionsfond-ot, s a sógarasokat ezentúl rendes kamarai bevételként kellett kezelni.

203 Űj kiadásként jelenik meg a magyar kamara pénzgazdálkodásában 1781 augusztusátál kezdve a katonai nyugdíjak kiutalása. E nyugdíjakat addig a különféle 198 Az 1774—1777. évi adatokra E 68. Praes. Erdődy. Extraser. No. 99., az 1783. évi összegre A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1784 : 12971 G. mell. 199 Az udvari kvótára és a kvótán felüli összegekre E 68. Praes. Erdődy. Extraser. No. 73, 79, 99., ill. HKA. Ung. Cam. Abt. I. Rote No. 3. Subd. 1. 22 ex nov. 1772. 136, 308. 200 E 70. Ben. res. 1784. máj. No. 1. 201 A kamarai kiadásokra az E 68. Praes. Erdődy. Extraser. No. 139. ós A 39. Magyar kanc. 1784 : 14432 sz. ügyiratban található 1785. évi költségvetési javaslat. 202 A sógarasokra E 68. Praes. Erdődy. Extraser. No. 99., E 70. Ben. res. 1775. okt. No. 47. 303 E 70. Ben. res. 1781. nov. No. 10.