Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
IV. rész. 1772—1785
ingatlanai és ingóságai 1782 folyamán kerültek újból a magyar kamara kezelésébe. 177 A tanulmányi alap kamarai kezelésbe való átadása egyik fontos láncszeme volt II. József Magyarországon végrehajtott államigazgatási reformjának. II. József a kamarát többnek tekintette, mint egyszerűen a királyi és felségjogokon alapuló állami jövedelmek kezelőjének. Felfogása szerint a magyar kamarának olyan központi pénzügyigazgatási hatóság szerepét kellett betöltenie, amely felügyeletét mindenféle állami ós közjövedelem felhasználására kiterjeszti. E közjövedelmek közé tartoztak az alapítványok is. (Később, 1785 után, a császár a közjövedelmek kategóriájába sorolta a megyei és városi bevételeket, a helyi alapítványokat, sőt az árva vagyont is az állami pénzalaphoz csatolta.) Ilyen célkitűzések érdekében tette túl magát II. József a magyar törvényeken, amelyek tiltották azt, hogy a kamara az „ország" jövedelmeit (proventus regni) kezelje, s amelyeket a császár épp ezért is nagyszabású terveit gátló ósdi kölöncöknek vélt. II. József fenti rendelkezései természetesen a magyar rendeknél, sőt bizonyos mértékben a helytartótanácsnál is, ellenállást váltottak ki. A megyék a tanulmányi alapnak, mint a „nemzet vagyonának" kamarai kezelését törvényellenesnek minősítették, és a helytartótanácshoz küldött felterjesztéseikben a helytartótanács illetékességéért szálltak síkra. E felterjesztésekben többet kell látnunk, mint az alkotmánysértés elleni egyszerű tiltakozást. A magyar rendek ugyanis tulajdonképp attól féltek, hogy a bécsi udvar a tanulmányi alapot a kamarai igazgatással saját céljaira, illetve a birodalmi államháztartás és a birodalmi államadósságok törlesztésének céljaira használja fel, éppen úgy, mint a magyar kamara által kezelt királyi és felségjövedelmeket. Ebből az is kiviláglik, hogy a nemesség a magyar kamarát, mint királyi hatóságot, teljesen a bécsi udvar eszközének tekintette, a király exponensének a rendekkel szemben, míg a helytartótanácsot sokkal inkább alkalmasnak tartotta a rendi, illetve az akkori felfogás szerint, a nemzeti érdekek védelmére. Valamely közjövedelem kameralizálása a rendek szemében azonos volt a magyar állami jövedelmek bécsi kisajátításával. 178 A bécsi udvar a megyék és a helytartótanács tiltakozását azzal az indokolással szerelte le, hogy a tanulmányi alapot a kamarai kezelés ellenére az ország törvényei szerint továbbra is csupán oktatási célokra fogja felhasználni, mégpedig a helytartótanácsnak, az oktatásügy és az alapítványok igazgatásával megbízott központi hatóságnak a közreműködésével. Ezt az érvelést a magyar kancellár, aki különben már előre jelezte a magyar rendek kifogásait, 1782. február 8-i 177 A tanulmányi alap kamarai kezelése tulajdonképp 1782. február 1-én vette kezdetét, 1. az E 65. Jesuitiea seu fundi studiorum. 1783. március No. 262. jelzetű ügyiratot, mely szerint a kamarai főpénztárt felszólítják az 1782. február 1. —1782. október 31-i tanulmányi alapi számadások felküldésére. Az egész tanulmányi alap átadása egyébként 1782. szeptember—októberéig elhúzódott. A 39. Magyar kancellária. Acta gen. 1782 : 6909. 178 A megyék tiltakozására többek között A 39. Magyar kancellária. Acta gen. 1782 : 627 (Esztergom, Nyitra m.), 1782 : 1316 (Liptó, Pest, Pozsony m.), 1782 : 1729 (Heves, Hont, Komárom, Zólyom m.). Ezek a helytartótanács felterjesztései a megyék beadványaival kapcsolatban, az eredeti beadványok nincsenek az iratok között. Liptó, Pest és Pozsony megye kérte azt, hogy az egész tanulmányi alap a magyar nemzetnek tartassák meg, s az addigi módon kezeltessék.
