Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
Előszó
érdekei ellen működő, az ország jogait lábbal tipró, német jellegű hatóságoknak, minden rossz forrásának tartotta. Erre a vádra a két kamara a hadiszolgáltatások behajtásánál, a hűtlenségi pereknél, birtokelkobzásoknál, a protestánsok üldözésénél játszott szerepe miatt többnyire rá is szolgált. 13 Az előbbiekben vázolt tényezők jellemezték a magyar kamara működését a XVII. század végéig, a török hódoltság megszűnéséig. A kamara területi illetékességének korlátai, a bécsi befolyás ellenére a XVI. és a XVII. században Magyarországnak mégis legmodernebb és legfontosabb központi hatósága volt. Ezt főleg testületi szervezetének és ügyintézésének, állandó működésének, rendszeres írásbeli ügyvitelének, jól szervezett segédhivatalainak, elsősorban a gazdasági ügyvitel oroszlánrészét végző számvevőhivatalának köszönhette. Ezek az adottságok emelték a többi magyar központi hatóság, mégpedig a magyar udvari kancellária, a XVI. században rövid ideig fennálló helytartótanács és az 1670-es években működő Ampringen-féle gubernium fölé. A XVII. század végén, a török uralom megszűnésével azonban alaposan megváltoztak azok a történeti feltételek, amelyek között a magyar kamara addig tevékenykedett. Fejlődése számára ekkor új távlatok nyíltak, mert az ország nagyrészének felszabadulása révén területi hatáskörének és jövedelmének nagyarányú növekedésére lehetett számítani. A magyar állami pénzügyigazgatás kérdése épp emiatt, mind a bécsi udvar, mind pedig a magyar függetlenségi mozgalom számára, elsőrangú politikai tényezővé, a török hódoltság utáni átszervezés egyik legfontosabb problémájává vált. A magyar kamara történetében a török uralom megszűnését jelképező 1686. esztendővel (Buda visszafoglalásának éve) tehát új korszak kezdődött. 13 Az ügymenet rendjére, a számadások ellenőrzésére, utalványozásra Ember: Az újkori magyar közigazgatás. 145 — 46., az elvett jövedelmekre Hóman—Szekfű: Magyar történet III. k. 86—87., a magyar kamara nemzetellenes szerepére Kérészy i. m. 90 skv.
