Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

I. RÉSZ 1686—1720 LA POLITIKAI VISZONYOK A magyar kamara fejlődéstörténetének első szakasza a török uralom megszűnése után az 1720. évi kamarai utasítás kibocsátásával záródik le. Az 1720-as esztendőt nemcsak azért vesszük korhatárnak, mert a hatóságok életében az általános utasítások (ilyen volt az 1720. évi is) kibocsátása mindig lényeges fordulópontot jelent, hanem főleg azért, mert a magyar kamaránál tulajdonképp az 1720. évi utasítás rögzítette azt a változást, amelyet az ország történetében a szatmári béke jelentett. A bécsi udvar a magyar kamara hatáskörét, jogállását, ügyintézését a török uralom után tulajdonképpen csak 1720-ban szabályozta huzamosabb érvénnyel. Az ország felszabadításával — amint említettük — lehetőség nyílott arra, hogy a magyar állami pénzügy 1526 előtti önállóságát visszanyerje. A bécsi alárendelést és irányítást nem indokolta többé a magyar pénzügyi gazdálkodás csökkent hatásköre s a török hódoltság miatti provinciális jellege. A magyar állami pénzügy önállóságának visszanyerésével, jelentőségének megnövekedésével kapcsolatos remények azonban — a magyarság egyéb politikai aspirációival együtt — nem valósultak meg. A török kiverése — amint tudjuk — nem az ország önállóságának visszaállítását, hanem a Habsburg-abszolutizmus hatálmának megnövekedését és a visszahódított területre való kiterjesztését hozta magával. A bécsi kormányzat az új szerzeményeket a fegyver, a hatalom jogán saját szempontjai, politikai célkitűzései szerint igyekezett berendezni s igazgatni. Mit jelentett ez a változás a magyar pénzügyigazgatásra nézve? Elsősorban azt, hogy a Habsburg-hatalom megnövekedése, a nemzeti ellenállás gyengülése következtében a kamarai pénzügyigazgatás, közelebbről nézve a magyar kamara működése, még inkább a bécsi udvar államgazdasági törekvéseinek, pénzügyi politikájának befolyása alá került. A birodalmi államháztartás célkitűzései mellett a Habsburg-abszolutizmus politikai törekvései is lényeges befolyást gyakoroltak a magyar kamara további működésére. A bécsi udvar — mint ismeretes — a függetlenségi mozgalom gyengítése, a területileg megnövekedett ország ellenállóképességének csökkentése érdekében továbbra is fenntartani igyekezett azt a területi megosztottságot, amelyet a török hódoltság idézett elő. Meggátolta tehát Erdély egyesítését az anyaországgal, s a töröktől visszahódított új szerzeményeket is — amint majd látni fogjuk — csak hosszú ideig s részletekben kapcsolta a nem hódolt területhez, illetve annak igazgatási szervezetéhez. Ez a politika úgyszólván a XVIII. század második feléig lényegesen kihatott a magyar kamarai igazgatásra, s bénította, korlátozta annak működését.