Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

csak a bácskai uradalmak egyházi tizedének a bérletéről emlékeznek meg. A tizedbérlet elhanyagolása az udvarnak is feltűnt.

55 A harmincadigazgatás terén a magyar kamara hatásköre 1740 után annyiban növekedett, hogy az egyes országrészek visszacsatolásával, a szepesi adminisztráció szoros alárendelésével megszaporodott a kamara alá tartozó harmincadhivatalok száma. A kamarai tanács egyébként továbbra is szívósan küzdött azért, hogy a harmincadügy viszonylagos különállását, amelyet az 1740 után tovább működő harmincadigazgatóság képviselt, megszüntesse, s a harmincadügyek közvetlen kamarai igazgatását visszaállítsa. Ezt a törekvést, amelyet költségmegtakarítással, a szakszerűség elmélyítésére való hivatkozással, a kamara önállóságát hangoztató országgyűlési határozatok végrehajtásával támasztottak alá,

56 lassanként siker is koronázta. Az udvar nehezen engedett a kamara követeléseinek, amit részben azzal indokolhatunk, hogy az igazgatóság fennállása megkönnyítette a pénztárügy különállását és a pozsonyi bankképviselet működését. A harmincadpénztárak ugyanis 1746-ig nem a magyar kamara, hanem a bancalitas alá tartoztak. A bécsi udvari kamara 1740 után is nagy eréllyel védte a harmincadigazgatóság intézményét, amely szerinte nagyban hozzájárult a harmincadjövedelmek növekedéséhez. Erdődy kifogásait, mely szerint a harmincadigazgatóság csökkenti a magyar kamara önállóságát, azzal utasította vissza, hogy az igazgatóság és a főharmincadhivatal közvetlenül a magyar kamara alá tartozik. A bécsi kamara 1742 augusztusi véleménye szerint a harmincadigazgatóságot mint jól bevált intézményt továbbra is meg kellene tartani, de szorosan a magyar kamara alá kellene helyezni, s szervezetét a takarékosság figyelembe vételével meg kellene változtatni. Mária Terézia e javaslat alapján a harmincadigazgatóság szervezetében némi leépítést hajtott végre. Csökkentették a fizetéseket, megszüntették és a harmincadigazgatósággal egyesítették a pozsonyi főharmincadhivatalt, ezzel megszűnt a főharmincadhivatali pénztár is. A magyar kamara közvetlen fennhatósága alatt működő igazgatóság 1743-ban új utasítást kapott. Ez kimondja, hogy a harmincadigazgató hatásköre az alsó- és felső-magyarországi (a pozsonyi kamara és a szepesi adminisztráció területe), az aradi és szegedi harmincadok fölé terjed ki, biztosítja a kisebb állásoknál (hajdúk, kerülők) az igazgató kinevezési jogát, szabályozza a számadások szerkesztését és az igazgatóság számadásokat ellenőrző munkáját stb.

57 A harmincadigazgatóság személyzete ebben az időben a harmincadigazgatóból (Weidinger Xavér Ferenc kamarai tanácsos), az aligazgatóból (Derra András, egyben főharmincadfelügyelő), a számvevőmesterből, fogalmazóból, kiadóból, számtisztből, 3 írnokból, 2 járulnokból tevődött össze.

58 A kassai főharmincadfelügyelőséget, amely a szepesi adminisztráció területén fekvő harmincadhivatalokat ellenőrizte, továbbra is megtartották. Természetesen a pozsonyi harmincadigazgatóság, illetve ezen keresztül a magyar kamara alá tartozott. A módosított szervezetű harmincadigazgatóság még hét esztendeig működött. Közben megszűnt a pozsonyi bankképviselet, a magyar kamara több ügykörben 55 E 182. Magyar kamara archívuma. Arch. fam. Koller. No. 143., E 19. Acta Grassalkovichiana. Litt. praes. Grass. 1758. febr. 27., E 21. Ben. res. 1761. dec. 23. 56 E 182. Magyar kamara archívuma. Arch. fam. Koller, No. 225. " HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 770. 1742. aug. 11. 129 — 197., E 21. Ben. res. 1742. aug. 11., a harmincadigazgatóság utasítása uo. 1743. okt. 4. 58 E 182. Magyar kamara archívuma. Arch. fam. Koller. No. 232.