Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

növelte önálló hatáskörét, s komoly eredményeket ért el az ügyintézés meggyorsítása, központosítása terén. Ilyen körülmények között a harmincadigazgatás különállását támogató bécsi udvar végül engedett a magyar kamara többszöri felterjesztésének, amelyekben a harmincadigazgatóság feloszlatását javasolta. Grassalkovich a bizottsági ügyintézés általánossá tételével és a számvevőség munkájának szakosításával indokolta a harmincadigazgatóság feloszlatását, amelybe — bár nehezen — a bécsi udvari kamara is beleegyezett. Az 1749. január 29-i királyi rendelet így megszüntette a harmincadigazgatóságot, személyzetét más kamarai hivatalokhoz osztotta be, csupán a harmincadigazgatói tisztség maradt meg a harmincadügyek ellenőrzésére és irányítására. A harmincadügyeket egyébként— más kamarai ügyekhez hasonlóan — a teljes tanácsülésen kellett megtárgyalni és bizottságilag kellett előkészíteni. A számadások ellenőrzését, ami azelőtt a harmincadigazgatóság számvevőségéhez tartozott, a magyar kamara számvevősége vette át.

59 A harmincadügy tehát teljesen beépült a kamarai központ ügyintézésébe, az igazgatói tisztség fennmaradása már nem a harmincadügyek különállását, hanem a kamaránál akkor kialakuló szakcsoportok szerinti (departamentális) ügyvitelt jelezte, s hasonlóvá vált a többi kamarai igazgató tisztségéhez.. Növelte a magyar kamara harmincadügyi hatáskörét az is, hogy 1748-ban javaslatára a bécsi udvar megszüntette a horvát harmincadok bérletét, s helyébe harmincadadminisztráció felállítását rendelte el. Ezt az adminisztrációt — bár a kamara eredetileg közvetlen kamarai kezelést javasolt — 1749-ben létre is hozták.

60 A kamarai központ továbbra is arra törekedett, hogy a harmincadügyet és a sóügyet mindinkább közvetlen ellenőrzése alá vonja. A szepesi kamarai adminisztráció ismertetésénél látni fogjuk, miképp szűkült a szepesi adminisztráció hatásköre a területén fekvő harmincad- és sóhivatalok felett, A magyar vámigazgatás legnagyobb fontosságú eseménye Mária Terézia idején kétségtelenül az 1754. évi vámszabályzat kibocsátása volt. A vámszabályzat ügye, sajnos, a magyar kamarát már nem foglalkoztatta olyan mértékben, mint saját hatáskörének, befolyásának a problémája. Már a birtokgazdálkodásnál is láttuk, hogy az országos gazdasági fejlődést érintő problémákban a magyar kamara részéről kevés elképzelés, kezdeményezés indult ki. így volt ez a magyar gazdasági fejlődésre sorsdöntő fontosságú 1754-i vámszabályzat esetében is. Igaz, hogy a bécsi központi hatóságok a magyar kamara komolyabb bevonása nélkül készítették elő a magyar gazdasági életre hátrányos politika eme legfontosabb rendelkezését. Mindenáron igyekeztek megakadályozni azt, hogy a magyar kamara a szokásos önhatalmúságával az új vámtarifa ellen léphessen fel. Félelmük túlzott volt, mert a magyar kamara ekkor nem tiltakozott az ellen, hogy végrehajtsa azt, amit az uralkodó a bécsi központi hatóságok javaslatára a vámügyekben elrendelt, sőt — a magyar kancelláriához hasonlóan — észre sem vette, hogy az új vámtarifa milyen nagy veszélyt rejteget a magyar kereskedelem és ipar fejlődése számára.

61 A vámszabályzatot a bécsi gazdasági igazgatóság (Commerzdirectorium) 59 E 21. Ben. res. 1749. jan. 29.,-HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 816. 1749. jan. 29. 970 -991. 60 E 15. Exp. cam. 1748. márc. Aug. 28., E 21. Ben. res. 1748. ápr. 26., 1749. szept. 4 és 1750. márc. 26. 81 Eekhart F.: A bécsi udvar gazd. pol. 14—15.