Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

küldési kötelezettség alóli felmentés megadása, a városok által fizetendő honorárium-részlet behajtása, a tárnoki városok különféle sérelmeinek orvoslása stb. A tárnoki hatóság illetékessége a szabad királyi tárnoki városok területére terjedt ki. Ez az illetékesség — természetesen — a városok számának növekedésével fokozatosan bővült. Minthogy e fórum vezetője a feudális méltóságok hierarchiájában előkelő helyet betöltő tárnokmester volt, jogszolgáltatási ügyekben közvetlenül a m. kir. udvari kancelláriának volt alárendelve. A tárnoki hatóságnak a tárnoki szék ügyforgalmáról — és több alkalommal egyedi perekről is — e főhatósághoz kellett jelentést felterjesztenie, és gyakran a kancellár rendelte el a pereknek a tárnoki székre való fellebbvitelét. A tárnoki hatóság igazgatási és pénzügyekben felső szinten a m. kir. udvari kamarával és a helytartótanáccsal levelezett (pl. a tárnoki szék városi delegátusainak elszállásolása, napidíjak stb. ügyében). 2. A TÁRNOKI JOGSZOLGÁLTATÁS AZ ORSZÁG HÁROM RÉSZRE SZAKADÁSÁTÓL A MAGYAR ÁLLAMAPPARÁTUS ÚJJÁSZERVEZÉSÉIG (1526—1723) a) A tárnoki jogszolgáltatás Mohács után, a törvényszakok helyének és időpontjának változásai A tárnokmester — kir. kincstartó — városok, illetőleg azok polgárai feletti bíráskodásának nyomai — mint láttuk — a XIII. századig nyúlnak vissza. Kezdetben főpapi, főnemesi és nemesi bírótársakkal a királyi udvarban ítélkezett. Ebből az alkalmi és kuriális bíráskodásból alakult ki a tárnoki ítélőszék,

3 melynek története a következő, a XIV. század végével kezdődik. Ugyanakkor indult meg a feudális jellegű bírótársaknak városi elemekkel való fokozatos felcserélődése is. A XV. század közepére az ítélőszék állandósul. Állandósulnak a tárnokmester bírótársai is a papi és nemesi tagok teljes kiszorulásával.

4 Az új bírótársak az első hét tárnoki város — Buda, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Eperjes és Sopron — polgárai közül kerültek ki. Werbőczi — Tripartitumában — tárnoki városként Pestet is említi,

5 mely nyolcadiknak csatlakozott az előbbi hét városhoz.

6 A szabad kirá8 Szentpétery szerint a tárnoki ítélőszékhez hasonló intézmény más országokban is kifejlődött. így pl. Csehországban, ahol felsőfokon az alkamarás volt a városi polgárság bírája. Hasonlóság azonban csak a kiindulási pontnál van, amennyiben ott is a királyi kamara főnöke, illetve annak helyettese gyakorolt joghatóságot a királyi városok felett. (Szentpétery Imre, ifj.: A tárnoki ítélőszék kialakulása. Századok 1934. 510. 1.) * Varga Endre: Archívum tavernicale. (Ismertető leltár, kézirat.) — A továbbiakra való tekintettel már itt megemlítjük, hogy a tárnokmester — az 148 68. tc. szerint — nem tartozott az ország un. rendes nagybírái közé. •Werbőczi, Stephanus: Tripartitum opus juris consuetudinarii Regni Hungáriáé. Bp. 1894. III. Pars. IX. 2. §. 493. 1. • A XV. század közepén indult meg a többi szabad királyi városnak a tárnoki városoktól való elkülönülése is. A tárnoki ítélőszék ugyanis addig minden szabad királyi város fellebbviteli fóruma volt, ahol a perekben a fellebbező város jogai szerint ítélkeztek. Ekkor azonban az említett — budai jogcsaládhoz tartozó — hét tárnoki város vette birtokába a tárnoki széket és az ítéleteket is e városok jogai szerint hozták, így azok a városok, amelyeknek a budai jogtól és az azzal rokonságban álló városok jogától eltérő jogszokásaik voltak, arra törekedtek, hogy fellebbezett pereiket