Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

lyi városok másik csoportja a királyi személynök joghatósága alá került, s így mint személynöki városok pereiket a személynöki székhez fellebbezték.

7 A tárnoki szék állandósulásával és a városi bírótársak térhódításával párhuzamosan az ítélkezés helye is mindinkább állandósult a vezető tárnoki városban, Budán.

8 A mohácsi vész után azonban e fórum rendszeres működése a bekövetkezett változások miatt egyre nagyobb akadályokba ütközött. A kettős királyság idején ugyanis az uralkodók nemcsak a főurak megnyerésében versenyeztek egymással, hanem a hatalmuk alatti területek érintkezési pontjain fekvő városok megszerzésében is. Ily versengés folyt pl. Kassa, Bártfa és Eperjes birtokáért, melyek Ferdinándhoz pártoltak át, János király pedig vissza akarta téríteni a saját hűségére. S bár a török által 1541 előtt elfoglalt területeken egyetlen olyan város sem feküdt, amely előzőleg a tárnokmester joghatósága alá tartozott volna, a Mohács előtti nyolc tárnoki város — a két király által birtokolt országrészeken feküdvén — kettőjük hatalmi törekvésének tárgyává lett, s így egymással való kapcsolatuk bizonytalanná vált. A tárnoki városok egységének ilyen megbontása természetesen lehetetlenné tette, hogy közös felsőbíróságuk e korszakban rendszeresen, évente ülésezzék. A városok megosztottsága azzal tetéződött be, hogy mindkét királynak külön tárnokmestere volt,

9 akik — urukhoz hasonlóan — kölcsönösen próbálták a városokat egymástól elhódítani. más fórum előtt vizsgálják felül. Ez teljesen érthető, mivel a tárnoki széken az említett hót város küldöttei nem hozhattak tárgyilagos és igazságos ítéletet egy olyan város polgárainak perében, amelynek jogszokásait nem ismerték. A tárnoki városok sorából ily módon kimaradt városok megpróbálták régi jogaikat érvényesíteni — amely szerint városi bíróságuktól az uralkodóhoz vagy a tárnokmesterhez fellebbezhetnek — és pereiket egyenesen a királyhoz fellebbezték. Minthogy azonban a király, sokirányú elfoglaltsága miatt, az ilyen perekben személyesen nem ítélkezhetett, azoknak eldöntését personalisára bízta. Ezeknek a városoknak a tömörüléséből alakult ki az ún. személynöki városok csoportja, melyben elsőkónt Székesfehérvár, Esztergom és Lőcse szerepelnek. (Szentpétery i. m. 556. 1.) 7 A XV. század végére kialakult a személynöki városok végleges felsőbírósága, a személynöki szék (sedes personalitia) is, melyen a kir. személynök a kir. tábla bíróiból alakított 5 tagú tanácsban ítélkezett. Varga Endre: A magyar bírósági szervezet ós perjog története. Bp. 1961. 70. 1. A személynöki városok polgárai tehát, ellentétben a tárnoki városokéival, fellebbezett pereikben nem maguk ítélkeztek. A teljesség kedvéért meg kell még említenünk, hogy a XV. században az alsó- és felső-magyarországi bányavárosoknak is sikerült egy saját felsőbíróságot létrehozniuk, amelyen — ugyanúgy, mint a tárnoki városok polgárai a tárnoki széken — maguk ítélkeztek. Fellebbezett pereik egy része azonban közvetlenül a személynöki szék joghatósága alá tartozott, így e bányavárosokat is a személynöki városok közé kell sorolnunk. 8 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története. Bp. 1946. Magyar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóság- ós hivataltörténet 1. 545.1. A városok „aszerint, hogy melyik jogcsaládhoz tartoztak", állottak a személynök vagy a tárnokmester joghatósága alatt. A tárnoki városok ugyanis általában a budai jog szerint éltek, ezért nevezzük Budát vezető tárnoki városnak. 9 Kovachich, Martinus Georgius: Tavernicalia adversaria. I—V. (OSZK Kzt. Fol. Lat. 172.). I. 38. fol. Ferdinánd első tárnokmesterei a fentebb említett Thurzó Elek (1523—1527), majd Báthory András (1527 — 1534), utána Nádasdy Tamás (1536—1543) voltak. Ugyanakkor János király tárnokmestereként Drugeth Ferenc (1627 — 1533), majd Kendy Ferenc (1539) működött. L. Kam. lt. Dignitariorum Regni Hungáriáé Saecularium Liber 109. 1.