Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele

A tárnoki ládában elhelyezett, lajstromozott iratok ma már nem találhatók meg a tárnoki levéltárban. Ezeket az iratokat ugyanis — a később keletkezett, s a tárnoki városokat érintő jogbiztosító iratokkal együtt — a XVIII. század közepén megőrzésre Buda városánál helyezték el. Ezt bizonyítja az az elismervény, amit Buda város jegyzője, Miller János Ferdinánd adott 1746. szeptember 25-én arról, hogy a tárnoki ládát az összes tárnoki privilégiumokkal és iratokkal, valamint az azokhoz csatolt elenchussal együtt megőrzésre átvette. Az elenchus most már 41 tételben sorolja fel azokat a fontosabb tárnoki iratokat, melyek között szerepel az 1602. évi privilégium a tárnoki cikkelyekkel, a tárnoki városok jogait védelmező, Rudolf által kiadott két nyílt parancs ugyanazon évből, e három dokumentum bemutatásáról István ffy nádor által kiadott bizonyságlevél, szerepelnek továbbá egyes tárnoki városok privilégiumai, per ki vonatok, ítélet jegyzékek, gravamenek, instantiák stb. Ez iratokat Esterházy Ferenc tárnokmestersége kezdetén helyezték el Buda városánál.

60 Az iratok tárolására szolgáló tárnoki ládának két kulcsa volt, egyik a budai, a másik a pesti magisztrátus őrizetében.

61 A ládában levő iratok azóta különböző állagoknál keveredtek el, s azokból eddig csak a 2., 3. és 4. sz. alatt lajstromozott darabok kerültek elő.

62 A XVIII. század folyamán a törvényszakok rendszeresebb megtartása következtében mind a peres, mind az ügyviteli iratok mennyisége jelentősen megnövekedett. Növelték az iratok tömegét a jogszolgáltatás megjavítását célzó királyi rendelkezések, a tárnokmestereknek ezekhez kapcsolódó jelentései, a harmadfokra való fellebbvitel körüli hosszas huzavona, a horvátországi fellebbezési fórum felállításával kapcsolatos levélváltások, a Buda és Pest városok recipiálása ügyében tett levelezések stb. Ezenkívül az újabb tárnoki városok bekapcsolódásával nőtt az elhelyezett kiváltságlevelek száma, szaporodtak a peres és peren kívüli ügyekben keletkezett iratok, és nem utolsósorban megnőtt a tárnoki székre fellebbezett perek száma, ami ugyancsak az iratállományt növelte. így II. József uralkodásának idejére az 1786-ban átmenetileg megszüntetett tárnoki hivatalnak és a tárnoki széknek jelentős mennyiségű iratot magában foglaló levéltára alakult ki. 1785 előtt minden tárnokmesternek saját, külön levéltára volt. Az iratokat, amelyek abban az időben a hivatal működése során keletkeztek, minden tárnokmester hivatalának a saját módszere szerint rendezték, jegyzőkönyvezték és lajstromozták, s azok a tárnoki levéltárban ennek megfelelően voltak elhelyezve. A tárnoki intézménynél akkor — ahogy később is — két jegyzőkönyvet vezettek; az egyiket a tárnoki hivatal jegyzőkönyvének nevezték, amelybe az e hivatalból kimenő kiadmányokat és az azokkal kapcsolatos vagy egyéb beérkezett iratokat, a másik protocollumba pedig a tárnoki szék üléseiről készült jegyzőkönyveket vezették be. Az 1786. január elsejével megszüntetett tárnoki hivatal és tárnoki szék levéltárát, II. József rendelkezése alapján, a királyi táblának (akkori nevén Tabula 60 A fenti elenchus címe: „Elenchus privilegiorum et actorum tavernicalium, quae in hocce conservatorio ad eivitates liberas ac regias, jurisdictioni Excellentissimi Domini Comitis Domini Francisci Eszterházy de Galantha perpetui Frakno tavernicorum regalium per Hungáriám magistri subjectas spectante et penes civitatem liberam regiam Budensem habito asservantur et continentur." — O 93. Tárnoki lt. Acta tav. E Fasc. 14. fasc. 61 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 329. 1. 62 Dr. Felhő Ibolya főlevéltáros szíves közlése.