Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele

Appellationis Regia) adták át, ahol az iratokat — három sorozatba foglalva — átrendezték. A császár halála s a tárnoki intézmény visszaállítása után a tárnoki levéltárat a királyi tábla visszaadta a tárnokmester őrizetébe, de az megmaradt abban az új rendjében, ahogy a curiai levéltárban átrendezték. Az átrendezés miatt a levéltárhoz készült korábbi segédletek hasznavehetetlenekké váltak, ezért az iratokhoz utólag (1795-ben), Majláth József tárnokmester rendeletére általános repertóriumot készítettek, mely az új irattári rendszernek megfelelő jelzeteket adja. A tárnoki intézmény 1790. évi helyreállításakor azokat az iratokat, amelyek a Novus ordo alatt a királyi tábla elé fellebbezett városi perekkel kapcsolatban keletkeztek, nem adták át a tárnoki levéltárnak, hanem továbbra is a curiai levéltár őrizetében hagyták, kivéve azoknak az ügyeknek az iratait, amelyek a Józsefi rendszer felbomlásáig a királyi táblán nem kerültek megvizsgálásra. Ezeket, mint elintézetlen ügyeket, a tárnoki széknek adták át, ahol egy részük Végh Péter tárnokmester idejében megvizsgálás alá került, a többit pedig az 1791. évi 44. és 46. törvénycikkek értelmében törölték és az illetékes városoknak visszaküldték.

63 A tárnoki intézmény visszaállítása után keletkezett iratokat újból a régi rendszernek megfelelően, tárnokmesterenként elkülönítve kezelték. Minden tárnokmester állagához külön segédletek készültek. Ezt a rendszert 1790 végén, Végh Péter tárnokmestersége idején vezették be újra. Sem az 1785 előtti, sem az 1790 utáni tárnokmesterek levéltárainak nem volt azonos irattári rendszere. így pl. Végh Péter, Majláth József, Szentiványi Ferenc és Brunsvik József levéltára két-két sorozatból áll: a tárnoki hivatal általában ügyviteli levelezés jellegű iratainak, s a tárnoki szék tisztán peres iratainak sorozataiból. Ez a rendszer az 1790 és 1825 között létrejött iratokra vonatkozik. A további tárnokmesterek (Cziráky Antal, Pálffy Fidél, Eötvös Ignác és Keglevich Gábor) 1825-től 1849-ig terjedő levéltárai csak egy-egy sorozatot tartalmaznak a tárnoki hivatal működéséből eredő iratokból. A tárnoki szék működése során keletkezett peres iratokat 1825-től az 1848ban tartott utolsó ülésszak anyagáig bezárólag egy külön (Extractus processuum tavernicalium c.) sorozatba foglalták össze. Az 1803 és 1848 között a városoktól a tárnoki székre fellebbezett perek kísérő felterjesztéseit, valamint a tárnoki széktől a királyi curiára továbbvitelt kérő beadványokat ugyancsak különválasztották és Libelli appellationales cím alatt egy sorozatban egyesítették. Végül a tárnoki levéltárban is — mint a legtöbb egykorú levéltárban — maradtak fenn a levéltár rendszerébe be nem osztott, jelzeteletlenül maradt, „miscellanea" jellegű vagy reponálatlan, illetőleg reponálhatatlan iratok.

64 Mint az elmondottakból látjuk, a tárnoki intézmény levéltára a XVI—XVII. századi szerény ládácskából a XIX. század derekára jelentős irattömeggé terebélyesedett. Az iratok mennyiségi növekedése tárolási problémát okozott, melynek megoldása már a század húszas éveinek végén sürgetővé vált. Pálffy Fidél tárnokmester 1829. június 3-án ez ügyben beadványt intézett a kancelláriához, melyben előadta, hogy a tárnoki levéltár a tárnoki vagy ún. „elnöki" ház egy szobájában, Budán van elhelyezve, de az ügyek szaporodásával az iratok tömege és értéke napról napra növekszik. Az iratoknak magánházban való elhelyezése igen költsé63 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. Repertórium archivi tavernicalis. 64 Ezek mennyisége az utóbbi években történt rendezési munka eredményeként csupán egyetlen csomóra zsugorodott össze.