Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése
annak köszönhették fejlődésüket, hogy a forgalom fő ütőere már nagyjából a Duna vonalában haladt. 102 A lélekszámemelkedés mellett némely város pénzügyi vonatkozásban is figyelemreméltó eredményeket könyvelhetett el. 103 E jelentős fejlődés szükségszerű következménye volt, hogy a tárnoki hivatal és a tárnoki szék munkáján is javítani kellett. A királynő ennek megfelelően több olyan intézkedést is tett, amelyek pozitív hatást gyakoroltak a tárnoki ítélkezés menetére és az ezzel kapcsolatos ügyviteli munkára. Részben ezeknek az intézkedéseknek köszönhető, hogy a XVIII. század második felében megélénkült a tárnoki szék működése, s a törvényszakokon egyre gyorsabban kerültek elintézésre a fellebbezett perek. A törvényszakok rendszeres, évenként való megtartására azonban csak később került sor. Az 1749 és 1753 közötti időszakban ugyan minden évben összeült a tárnoki szék Pozsonyban, de a következő törvényszakot már csak három éves szünet után, 1756-ban tartották meg ugyanott. Ezen a törvényszakon iktattak be három horvát várost, Kaproncát, Kőröst és Cirkvenicát, 104 melyeket — mint fentebb láttuk — Mária Terézia már előzőleg a kísérletképpen felállított horvátországi tárnoki fórum, majd 1753-ban a Magyarország területére illetékes tárnoki szék joghatósága alá helyezett. A következő törvényszak megtartására 1757-ben került sor, majd újabb szünet után 1760-ban, utána pedig 1762-ben ült össze a tárnoki szék. Ezután egy újabb hároméves juristitium következett. E viszonylag hosszabb szünet, illetve az 1765. évi törvényszak elmaradásának okát Batthyány Ádám tárnokmester 1765. december 6-án a tárnoki városokhoz intézett körlevelében abban jelölte meg, hogy a tárnoki széket betegsége, valamint a Fejér és Zala megyei parasztok zendülése miatt nem tudta összehívni. 105 így csak a következő évben, 1766-ban került sor újabb törvényszak összehívására, amikor a megvizsgálandó perek összetorlódása miatt csaknem három hónapig (február 17—május 9) üléseztek, majd újabb törvényszakot 1768-ban tartottak. A rendszeresebb ülésezés, illetőleg egy-egy törvényszak hosszabb ideig való elhúzódása egyre több pénzkiadást jelentett. Mária Terézia éppen e költségek csökkentése céljából — a kancellárhoz 1770. április 1-én írt levelében — veti fel annak a lehetőségét, hogy a tárnoki jog 11. cikkelye által a legalább öt város részvételét előíró kötelezettséget a jövőben úgy kellene módosítani, — s ezt véleményezze a kancellária, — hogy ezután csak öt városból s felváltva, évenként mindig má3 városokból delegáljanak egy-egy küldöttet a tárnoki székre. 108 A királynő azonban ezt az elképzelését még az év július 23-án kelt rendeletével úgy módosította, hogy azontúl a tárnokmesteren és annak helyettesén kívül tíz szabad királyi városból felváltva, egy-egy alkalmas, jogilag jól felkészült egyént kell meghívni. 107 E rendeio2 Wellmann i. m. 346. 1. 103 Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740 — 1780 között. Századok 1966. 2 — 3. sz. 299. 1. l0 * O 92 Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 295, 314, 334, 351. fol., II. 4. fol. — Cirkvenica később nem szerepel a tárnoki városok között, pert sem fellebbeztek innen a tárnoki székre. 105 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. C Fasc. 5. fasc. 106 A 1. Kanc. lt. Originales referadae 1770 : 131. „. . . nur von fünf Städten wechselweise, nämlich ein Jahr nach den andern allerzeit von andern Städten ein Deputatus abgesendet, und dadurch die überflüssige Unkosten ersparet werden mögen." 107 O 93. Acta tav. Prot. off. tav. IV. 17 —18.1. A tárnokszéki delegátusok számának tízre való csökkentésével is jelentős költségmegtakarítást lehetett elérni. A rendelkezi* 35
