Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

lettel Mária Terézia a tárnoki fórum irányítását egyébként is kézbe veszi, s megfelelő működését biztosítani kívánja. Ezért azt is megparancsolja a tárnokmesternek, hogy a tárnoki széket minden évben össze kell hívnia, ha az elintézendő ügyek száma azt megkívánja. Ha valamelyik esztendőben kevés ügy érkeznék be a tárnokmesterhez, arról a királynő feltétlenül jelentést kér.

108 Az 1770. évi ülésszakot még ugyan Pozsonyban tartották meg, de Mária Terézia ez év március 23-án e tekintetben is intézkedett. Elrendelte ugyanis, hogy a tárnokszéki üléseket azontúl Budán kell tartani. A rendelet megemlíti, hogy az intézkedés a szabad királyi városok „nagyobb kényelmére" fog szolgálni, ós egyébként a tárnoki jog is ezt írja elő.

109 Ez az indokolás teljesen elfogadható, mert Buda, központi fekvésénél fogva, a városok többsége számára könnyebben megközelíthető volt, mint az ország nyugati szélén fekvő Pozsony. A királynő rendelkezésének megfelelően, az 1772. évi törvényszakot már Budán tartották meg. Ettől kezdve a tárnoki szék egész fennállása alatt, néhány kivételtől eltekintve, legtöbbnyire itt ülésezett.

110 Az 1772 és 1782 közötti időszakban már rendszeresen, minden évben tartottak törvényszakot, s mindegyik alkalommal jelentős számú pert vizsgáltak meg. II. József 1781-ben — de már a törvónyszak befejezése után — október 5-én Károlyvárost, december 21-én pedig Temesvárt helyezte a tárnokmester joghatósága alá.

111 E városokból azonban csak 1784-ben fellebbeztek két-két pert a tárnoki szék elé. Pécs város polgárai ellenben már az előző évben éltek ezzel a lehetőséggel, ugyancsak két pernek első alkalommal történő felküldésével. A már rendszeressé vált évi ülésezést az 1786—1790 években hosszabb szünet váltotta fel. A régi rendi hagyományokkal szakító II. József ugyanis a Habsburgbirodalom, s azon belül Magyarország államapparátusának átszervezése során a magyar jogrendszer elavult, de szívós szövevényének felbontását is programjába vette. A jogi reform teendői közül a bírósági szervezet átszakítása volt a legkönynyebben megfogható s az államszervezés keretében egyébként is ez volt a legsürgősebb feladat.

112 A császár ennek megfelelően 1785. december 12-én kelt Novus ordo judiciarius c. rendeletével megszüntette mindazokat a rendi jellegű jogszolgáltatási szerveket — köztük a tárnoki széket és a tárnoki hivatalt is —, amelyeknek fenntartása nem illett bele államszervezési koncepciójába. A több, mint négy évig tartó szünetelés alatt a városok törvényszékei előtt első fokon elintézett polgári pereket másodfokon a királyi táblára kellett fellebbezni. (Mint a III. részben látni fogjuk, a tárnoki széknek a Novus ordo előtt és után is csak polgári hatásköre volt, büntető perekben nem ítélkezett.) II. József uralkodásának végén, 1790. január 28-án kelt rendeletével, az országot 1780. évi állapotába helyezte vissza, s a régi jogszolgáltatás visszaállításának zésnek megfelelően 1772-ben már valóban 10 városból jelent meg 1 — 1 küldött, az 1766-ban résztvett 29 delegátussal szemben, akik 18 tárnoki várost képviseltek. 108 üo. 109 Uo. 2-3. 1. , 110 Pozsonyban ülésezett még a tárnoki szék 1783-ban, 1784-ben, 1833-ban s az 840. évi kongresszus alatt. Pesten tartották az üléseket 1792-ben, 1793-ban, 1794-ben s 1795-ben. 111 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. B Fasc. Ne 16 — 126., 16 — 128. 112 Varga Endre: A magyar jogszolgáltatás átszervezése II. József korában. Századok 1960. 5 — 6. sz. 738. 1.