Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

60 forint honoráriumát, valamint a felmerülő napidíjakat is, ami rájuk nézve igen terhes. Zágráb város magisztrátusa nemcsak anyagi okokra hivatkozott, de a tárnoki jog előírásával sem tartotta összeegyeztethetőnek a horvátországi tárnoki fórum további fenntartását. Az említett két város kiesésével ugyanis — mint írják — csak négy város maradt a fórum joghatósága alatt, holott a tárnoki jog 11. cikkelye legalább öt város delegátusainak a részvételét írja elő. Sőt, ha e négy város közül egy — amelyikből a megvizsgálandó pert felterjesztették — távol marad az ülésről, csak három város küldöttei vehetnek részt az ítélkezésben. Esterházy tárnokmester a városok folyamodványaira 1753. augusztus 14-én adott véleményes jelentésében — elfogadva a városok érvelését — arról számolt be Mária Teréziának, hogy a városok az altárnokmestert nem tudják fizetni. Ezért kérte, hogy vagy a királynő adjon neki fizetést, vagy engedje meg, hogy a horvát városok a magyarországi tárnoki szék elé fellebbezhessék ügyeiket, s küldötteikkel e fórumon képviseltethessék magukat. A városok kérelmére és a tárnokmester javaslatára Mária Terézia 1753. szeptember 14-én kiadta újabb rendeletét, melyben megengedte, hogy a városok fellebbezett pereiket egyenesen a magyarországi tárnoki székre küldhessék fel. A rendelet a továbbiakban úgy intézkedett, hogy a törvényszakokra Zágráb önállóan delegál egy küldöttet, a többi város pedig felváltva közösen küld egyet. A királynő gondoskodott arról is, hogy az ideiglenes jelleggel kinevezett horvátországi altárnokmester ne maradjon fizetés nélkül. Ezért elrendelte, hogy a fellebbezett pereknél szokásos, s a tárnoki hivatal hatáskörébe tartozó mandátumok, mindenekelőtt átküldő parancsok kiadásáért járó taxát ő kapja meg. Az ilyen parancsok kiadását azért hagyta meg az altárnokmester hatáskörében, hogy a perlekedő felek költségei ezáltal is csökkenjenek.

98 Raffay altámokmesternek rövidesen ez a hatásköre is elsorvadt, s a horvátországi tárnoki városok ugyanúgy, mint a magyarországiak, a tárnoki szék fennállásának egész ideje alatt annak joghatósága alatt maradtak. c) A tárnoki intézmény fennálláfának utolsó szakasza, a tárnoki szék megszüntetése 1849-ben Mária Terézia uralkodásának további évtizedeiben a szabad királyi tárnoki városok jelentős fejlődésen mentek keresztül. Míg a század közepén a tízezres lélekszámot csak Pozsony, Buda, Debrecen és Szeged haladta meg,

99 addig 1777-re e városok közül egy erősen megközelítette a harmincezres lélekszámot, kettőnek a lakossága pedig a húszezret jelentősen túlhaladta.

100 Ekkorra 10 000 fölé emelkedett Pest, Győr, Sopron és Zombor városok lélekszáma is,

101 melyek elsősorban 98 Wagner i. m. 71 — 72. 1. Vö. még: O 93. Tárnoki lt. Acta tav. E Fasc. 13. fasc. Raffay József még 1754 áprilisában is levelez Esterházy tárnokmesterrel, de az aláírásnál a neve után tisztségét nem tünteti fel. 99 Magyarország története a késői feudalizmus korszakában 1526 — 1790. Wellmann Imre: A felvilágosodott abszolutizmus kezdetei 1754—80. Bp. 1957. Egyet, tankönyv 1/1. 346. 1. íoo Thirring Gusztáv: Városaink népesedési viszonyai 1777-ben. Bp. 1898. (Földrajzi Közlemények XXVI.) Pozsonynak 1777-ben 28 737, Debrecennek 26 747, Budának pedig 22 019 volt a lélekszáma. 101 Uo.