Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése
Mint fentebb láttuk, Esterházy Ferenc tárnokmester — hivatali elődeivel, Csáky Zsigmonddal és Nádasdy Lipóttal ellentétben — a királyi táblához való fellebbezés ellen csak formálisan tiltakozott. így a tárnoki széktől fellebbvitt perek a királynő elképzelésének és a kancellária 1744. évi álláspontjának megfelelően először a királyi tábla ítélkezése alá kerültek, és a hétszemélyes tábláig csak további fellebbezés esetén jutottak el. A tárnoki városok pereinek a királyi táblára való áramlása a negyvenes évek vége felé meg is indul, 86 de a tárnoki városok már az ötvenes évek elején ismét tiltakoztak az e fórumhoz történő fellebbezés ellen. Sérelmüket, melyet az országgyűlés elé terjesztettek, a már fentebb ismertetett érvekkel indokolták. Kérték az országgyűlésen megjelent karokat és rendeket, hogy a királynővel egyetértésben alkossanak törvénycikket arról, hogy a tárnoki szék a hozzá fellebbezett perekben utolsó fórumként ítélkezzék. 87 A tárnoki városok kérését azonban sem az országgyűlés, sem a királynő nem tette magáévá, s új törvénycikket nem alkottak. így a fellebbezésnek már említett útját járták meg a tárnoki városok bíróságai előtt indult perek egészen 1807-ig. A királynő 1746. évi rendelete tehát a kir. curiához (gyakorlatilag annak alsó tagjához, a királyi táblához) való fellebbezést addig kívánja fenntartani, amíg e tárgyban az országgyűlés másként nem intézkedik. E kérdésben azonban az országgyűlés sem Mária Terézia uralkodása alatt, sem utána, vagyis több mint egy fél évszázadon át semmiféle változtatást nem hozott, csak jóval később, 1807-ben került sor a vonatkozó törvénycikk megalkotására. Az 1807. évi 9. tc. 3. §-a kimondja, hogy a szabad királyi városok bíróságaitól a tárnoki székre fellebbezett pereket innen — további felülvizsgálás végett — egyenesen a hétszemélyes táblára kell felvinni. Az ilyen perek felvétele azonban a királyi táblán történik, és azokat a hétszemélyes táblán is a királyi tábla referens bírái adják elő, az ítéletlevelek kiadása pedig az addigi gyakorlat szerint történik. 88 E törvénycikk tehát megvalósította Csáky Zsigmond tárnokmesternek és a tárnoki szék akkori delegátusainak a fellebbezés kérdésében hét évtizeddel azelőtt elfoglalt álláspontját: a tárnoki széktől továbbvitt pereket azóta a tárnoki szék további fennállásának egész ideje alatt a hétszemélyes tábla vizsgálta meg, a kir. tábla ezekben az ügyekben többé ítéletet nem hozott. A magyarországi városokhoz hasonlóan a horvátországi városok is igyekeztek a nemesi bíróságok (megyei fórumok, báni tábla) joghatósága alól magukat kivonni, de polgári pereik felső szinten való intézése már a XVII. században is sok problémát vetett fel. A tárnoki szék működésének helyétől (Pozsony stb.) való nagy távolságuk megnehezítette, hogy a törvényszakokra követeiket rendszeresen elküldhessék. Jogi helyzetük így lassan tisztázódott, lassan alakult ki, s még Zágráb is csak altak ellenére, a bírósági gyakorlatban nem lehet nyomát találni annak, hogy a személynöki széktől a curiához fellebbezték volna a pereket. A személynöki szék a hozzá fellebbezett perekben továbbra is végső fórumként ítélkezett. 88 Lásd a Curiai lt. Processus appellati (O 21) c. állagában. 87 FL Pest város lt. Acta tav. 1751. Gravamina liberarum ac regiarum tavernicalium civitatum. 88 Az említett változás a periratokban is tükröződik. A királyi curiához fellebbezett tárnokszéki perek jegyzőkönyve ezután gyakran így kezdődik: „Anno . . . die . . . Coram Inclyta Tabula Regia Judiciaria pro revisione ad Excelsam Tabulam Septemviralem Irvtta est causa appellata". Pl. O 21. Curiai lt. Processus appellati. 5 — 11 776, 13 396. A törvénycikk azért intézkedett így, mert a hétszemélyes táblának referens bírái nem voltak, hanem a pereket e fórumon is a királyi tábla előadó bírái referálták.
