Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

1723-ban egy régebbi kiváltságlevél alapján közvetlenül a Szakolca utáni helyet követelték maguknak, megelőzve Modor, Debrecen és Szatmárnémeti városokat,

59 de kísérletük nem járt eredménnyel. Sokkal nagyobb vitára adott alkalmat Buda és Pest visszavétele, mely városok 1722-ben visszakapták a török megszállás előtti első, illetve második helyet. E jogukkal a legközelebbi — az 1723. évi országgyűlés alatt tartott — törvényszak alkalmával mindjárt éltek is, elfoglalván az őket régi jogon megillető vezető helyüket. Ez ellen Kassa város küldöttei később — az 1725. szeptember 19-i ülésen — hevesen tiltakoztak, hangsúlyozva, hogy az ülésrendben őket Buda és Pest küldöttei most ugyanolyan jogtalanul előzték meg, mint 1723-ban. A megtámadott városok delegátusai a tiltakozást visszautasították, s helyüket sikerült megtartaniuk.

60 c) A tárnoki jog felújítása és megerősítése A tárnokmester és a joghatósága alá rendelt szabad királyi városok küldöttei a tárnoki széken az általuk alkotott s az uralkodók által jóváhagyott határozatok (statútumok) szellemében ítélkeztek. A statútumok alapján készült cikkelyek alkották a tárnoki jogot, mely nem egyszerre alakult ki, hanem annak alkotóelemei a szükségletnek megfelelően bővültek, s végleges formájukat a XVII. század elejére érték el. A tárnoki jog első rendszerbe foglalása Laki Thuz János tárnokmester nevéhez fűződik, aki e kódexet az 1479. évi tárnokszóki statútumok alapján állította össze. Az ebben foglalt cikkelyek azonban már az akkori követelményeknek sem feleltek meg, mert két évtized múlva II. Ulászlónak újabb hét törvénycikkel kellett azt kiegészítenie. Ezeknek kibocsátását az tette szükségessé, hogy az addigi törvénygyűjtemény több fontos perjogi kérdésre nem terjedt ki. így a feudális kori jogbizonytalanság útvesztőiben egyes perlekedők megtalálták a réseket, amelyeken keresztül megalapozatlan perhalasztásokkal, fellebbezésekkel és egyéb hamis fogásokkal a pereket hosszú ideig elhúzhatták. A tárnoki szék tehát a török hódoltság előtti időkben az Ulászló-féle cikkelyekkel kiegészített joganyag alapján ítélkezett, de a Laki Thuz tárnokmester által összeállított kódex e bíróság székhelyével, Budával együtt 1541-ben elveszett. A megmaradt tárnoki városok Pozsonyban összeülő delegátusai ennek csak a töredékét tudták összegyűjteni, és részben emlékezet alapján írták be az új kódexbe (a tárnoki szék fennmaradt jegyzőkönyveinek első kötetébe) azokat a cikkelyeket, amelyekre támaszkodva a tárnoki szék a XVI. század ötvenes éveinek végén újra megkezdhette most már megalapozottabb működését. E rekonstruált kódex anyagát 1587-ben, 1596-ban és 1599-ben újabb tárnokszéki statútumokkal bőví89 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 249. fol. Követelésük — természetesen — nem járhatott eredménnyel, mert a tárnoki széken nem a régi kiváltságlevél, hanem az volt érvényes, amely a várost a tárnoki joghatóság alá rendelte. 60 Uo. 251. fol. — Kassa város küldöttei nem akarták elismerni Buda és Pest régi jogát. Nehezen törődtek bele az új helyzetbe, bár álláspontjuk helytelen volt, mert e két várost nem a visszavételük időpontjában soronkövetkező hely illette meg, hanem régi elsőbbségük, mivel a török korszak előtt is ők voltak a vezető tárnoki városok. A kassaiak ennek ellenére tiltakozásukat 1728-ban újra megismételték, de ekkor is elutasították őket. (O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 264. fol.)