Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

Az említett határozatot a XVII. század további folyamán sem mindig tartották meg (pl. 1662-ben június 16-án kezdődött az ülésszak), nyilvánvalóan azért, mert az élet gyakorlata olykor más időpontokat diktált. Ebből a szükségletből kiindulva 1702-ben (január 26) statútumot alkottak arról, hogy azontúl a tárnokszéki üléseket ne csak Pozsonyban és ne csak Pál fordulásának ünnepén lehessen megtartani, hanem bárhol másutt és bármikor, ahogy a tárnokmester vagy annak helyettese jónak fogja látni. További feltétel volt még a legkevesebb öt város küldötteinek részvétele. Azt is elhatározták ezen az ülésen, hogy ha valami gátló akadály közbe nem jön, még az év június hónapjára egy másik ülésszakot kell hirdetni, melyet — ha a tárnokmester nem tudna megjelenni — az altárnokmester jelenlétében is meg lehet tartani.

32 A határozatnak megfelelően, a tárnoki szék 1702. június 12-én össze is ült Nagyszombatban. S e fórum működésének további másfél évszázada alatt a törvényszakokat valóban a legkülönbözőbb időpontokban tartották meg. A megvizsgálásra felküldött perek számától, valamint egyéb megtárgyalandó ügyek mennyiségétől függően a törvényszakok időtartama is gyakran változott. A meghívólevelekben a tárnokmesterek általában csak a kezdő időpontot jelölték meg, hiszen előre nem tudhatták, hogy az ülésszak meddig fog elhúzódni. Azok időtartama egyébként a tárnoki városok, s ebből következően a fellebbezett perek számának szaporodásával párhuzamosan növekedett. A törvényszakokat az is megnyújtotta, ha az előző évben — vagy években — nem volt ítélkezés, s így a megtárgyalásra kerülő perek és egyéb elintézendő ügyek a tárnoki hivatalban felhalmozódtak. A fentieknek megfelelően a törvényszakok a XVI. század második felében még igen rövidek voltak, s általában egy-két hétig tartottak. így pl. 1564-ben tíz, 1568-ban nyolc, 1579-ben kilenc napig ülésezett a tárnoki szék, beleértve az ünnepnapokat is. A XVII. században már egy-, sőt kéthónapos törvényszakok is előfordulnak, de ekkor is gyakoribb az egy-két hetes, sőt csak néhány napos ülésezés. b) A tárnoki városok számának alakulása, ülésrendjük a tárnoki széken Az ún. királyi Magyarország területén fekvő jelentősebb mezővárosok, gazdasági erejük növekedésével, egymás után igyekeztek a földesúri joghatóság alól magukat kivonni és a szabad királyi városok sorába emelkedni. Ez számukra azt jelentette, hogy legfőbb hatóságuk és földesuruk a király lett. Az uralkodó jogszolgáltatási főhatóságát a szabad királyi városok felett — mint láttuk — a tárnokmester és a személynök révén gyakorolta.

33 A szabad királyi várossá emelkedés jogot biztosított az országgyűléseken való részvételhez is, ahol e városok követei a főpapság, főnemesség és köznemesség után a negyedik rendet képviselték. Előbbiek kezdetben nem ellenezték a városi követek országgyűlésen való megjelenését, de amikor azt látták, hogy az uralkodó és a rendek közötti küzdelemben nem melléjük, hanem a király oldalára állnak, arra törekedtek, hogy az uralkodót szabad királyi városi rangot és ezzel országrendiséget adományozó jogában korlátozzák. E céljuk elérése érdekében hozták meg az 1608. évi koronázás előtti (7.) törvénycikket, mely 82 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 214. fol. 83 Ember i. m. 646. 1.