Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

úgy rendelkezett, hogy a király azontúl csak a magyar tanács hozzájárulásával tehet valamely várost szabaddá. A rendek beavatkozásának további jelét látjuk az 1687. évi 17. törvénycikkben is, amely a szabad királyi városok sorába való felvétel jogát az országgyűlésre, vagyis az uralkodó és a rendek közös elhatározására ruházta. A gyakorlatban a szabad királyi városi kiváltságot továbbra is az uralkodó adományozta.

34 A kiváltságlevélben már azt is meghatározták, hogy az illető város a tárnokmester vagy a királyi személynök joghatósága alá tartozik. Az uralkodó osztályok nemcsak az országgyűléseken gördítettek akadályokat a városok felemelkedése elé, hanem a már kiváltságos szabad királyi városokat is igyekeztek jogaik és szabadságuk gyakorlásában meggátolni. így a megszerzett új privilégium nem volt „örökérvényű", a városoknak majdnem minden uralkodótól újra kellett kérniük kiváltságaik megerősítését. Ha ezt elmulasztották — vagy nem kapták meg —, lesüllyedtek a vásárhelyek közé,

35 vagyis újból mezővárosok lettek.

36 Mint fentebb említettük, Buda és Pest elvesztésével a tárnoki városok száma az addigi nyolcról hatra csökkent. S ez a szám néhány évtizeden keresztül — egészen 1577-ig — változatlan maradt, amikor a tárnoki szék ülésszakán megjelentek Szakolca város küldöttei, akik — Miksa királytól nyert kiváltságlevelük alapján — a tárnoki városok sorába való felvételüket kérték. A küldöttek városuk közössége képviseletében az előírt esküt letették, s így a beiktatás meg is történt.

37 Ezzel a tárnoki városok száma hétre emelkedett. Szakoleáról egyébként — mint később látni fogjuk — már 1564-ben fellebbezték pereiket a tárnoki székre. Egyéb tényezők mellett a három nemesi rend városellenes politikája is hozzájárult ahhoz, hogy a XVII. század folyamán csupán négy városnak sikerült a tárnoki joghatóság alá kerülnie. Ez először Modornak sikerült, melynek felvételi ügyét a tárnoki szék 1609. évi törvényszakán tárgyalták először.

38 A felvétel azonban sem ekkor, sem a két esztendővel későbbi, 1611. évi törvényszakon nem történt meg, bár mindkét alkalommal tárgyaltak egy-egy, Modor város törvényszékétől ide fellebbezett pert is. A városnak a tárnoki városok közé való beiktatására csak az 1613. évi ülésszak alkalmával került sor, mely ünnepélyes aktuson Modor polgármesterén és két esküdtjén kívül a városnak még hét más polgára is megjelent.

39 Ezen a törvényszakon különben Korpona város is képviseltette magát két küldöttel, akik az uralkodó által 1609-ben megerősített kiváltságlevelük alapján kérték, hogy megvizsgálásra kerülő pereiket a tárnoki székre fellebbezhessék. Üléshelyet nem igényeltek a tárnoki széken, csupán fellebbezési lehetőséget akartak maguknak kieszközölni.

40 Ez a törekvésük azonban nem járt sikerrel, mert a 34

1. m. 543. 1. 35

1. m. 545. 1. ae fgy vesztette el pl. Debrecen is régebbi privilégiumát, ezért 1693-ban I. Lipóttól új kiváltságlevelet kellett kieszközölnie. A kiváltságlevél kiadása előtt a város szabadalmas mezőváros (oppidum privilegiatum) volt. A 67. Kanc. lt. Libri regü. 22. 263-269. 1. 37 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 30. fol. — Szakolca város felvételénél meg kell említenünk, hogy bár az csak 1577-ben került „de jure" a tárnokmester joghatósága alá, fellebbezendő pereit, szám szerint ötöt, már 1561-ben a tárnoki székhez küldte fel, ahol ezeket elfogadták és meg is tárgyalták. Ezzel mind a tárnokmester, mind a tárnoki városok „de facto" már előre befogadták a várost soraikba. 38 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 85. fol. 39 Uo. 133. fol. 40 L. uo.