Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

nem belpolitikai okok, hanem külső erő, a török fegyveres ereje idézte elő. A szultán elérkezettnek látta az időt reá, hogy János Zsigmondot visszaültesse Erdély trónjára, s Erdély rendéi készségesen hódoltak a hatalom új birtokosa előtt. 1555 decemberében már nem ismerték el a vajdák főhatóságát, hanem Balassa Menyhért személyében főkapitányt választottak.

1

) Ekkor találkozunk utoljára ezzel a~ tisztséggel, amelynek előző viselői a János király halála utáni zavaros időszakban szerepeltek, s amely most is csak átmeneti megoldásnak bizonyult. Petrovics Péter helytartósága. A török János Zsigmond trónraültetésével annak régi gyámját, Petrovics Pétert bízta meg. Az erdélyi országgyűlés azzal bizonyította készségét az új helyzet vállalására, hogy Petrovicsot még Izabella és fia visszatérte előtt az ifjú uralkodó helytartójává választotta meg s olyan széleskörű, a bel- és külügyi kormányzatra, hadügyre, igazságszolgáltatásra és pénzügyigazgatásra egyaránt kiterjedő hatáskörrel ruházta fel, amilyennel Fráter György halála óta senki sem rendelkezett s amely mindenben fejedelmi hatalomnak felelt meg.

2

) Petrovics magát a királyné és fia erdélyi és magyarországi helytartójának nevezte s a rája-ruházott jogokat gyakorolta is.

3

) A rendek ugyan választottak melléje egy hattagú helytartói tanácsot is, amelyben a három nemzetet 2—2 tanácsos képviselte, azonban nem valószínű, hogy ez a tanács különösebb szerepet játszott volna.

4

) Magának Petrovicsnak helytartósága is megszűnt, amint János Zsigmond és Izabella visszatértek Erdélybe. Egészen 1557 őszén bekövetkezett haláláig hűséges embere és szilárd támasza maradt urának, helytartói teljes hatalmát azonban, az országgyűlés hozzájárulásával átadta az ifjú uralkodó gyámjának, Izabellának. Helytartóval többé nem találkozunk a XVÍ. és XVII századi Erdély történetében, miként Dobó István, ki mindvégig kitartott I. Ferdinánd mellett, és Kendy Ferenc, az utolsó vajdák. Utánuk már csak a Habsburg-királyok nevezik vajdáknak az erdélyi fejedelmeket, így Báthory Istvánt is, míg végül ők is elismerik a fejedelemséget s ezzel a vajdai cím végleg eltűnik. Izabella szerepe. Petrovics korántsem mutatott kedvet vagy szándékot arra, hogy a hatalmat, amit a török bizalma s az erdélyiek hódolata kezébe helyezett, felhasználja vagy megtartsa. Inkább hadvezér volt, mint államférfi, a kormányzásban nem lelte örömét, terhétől szívesen megszabadult. Izabella előtt most megnyíltak azok a lehetőségek, amelyektől annakidején a Barát erélye megfosztotta. Azt mondhatjuk, hogy 1556-ban nem János Zsigmond, hanem gyámja, az özvegy királyné lépett Fráter György örökébe, amit I. Ferdinánd nem tudott megtartani.'Uralma a török támogatásán alapult, hatalmát csak a szultán haragjától kellett féltenie. De a konstantinápolyi udvar nem találhatott volna alkalmasabb eszközt erdélyi tervei megvalósí*) E. O. E. I. k. 552. 1. a

) E. O. E. I. k. 570—573. I. 8

) E. O. E. I. k. 574. 1. 4

) Tagjai voltak: Patócsy Boldizsár és Forró Miklós a magyarok, Kornis Miklós és Andrási Márton a székelyek, valamint Haller Péter szebeni polgármester és Benkner János brassói biró a szászok részéről. Érdekes, hogy I. Ferdinánd volt kincstartója is <Haller) szerepet vállalt ebben a tanácsban.