Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
tására, mint Izabellát. 1557-ben ugyan kísérletet tett egy lázadó erdélyi főúrral, Bebek Ferenccel, kinevezvén azt a királyfi gyámjává és az ország kormányzójává, azonban ez a kísérlet komolyan pillanatnyilag sem fenyegette Izabella kormányát, a nagyvezér megrendült bizalmát sikerült visszaszereznie és egészen 1559. szept 15-én bekövetkezett haláláig háborítatlanul uralkodott. 1 ) A királyi tanács János Zsigmond mellett. Gyámi hatásköre, amelyet az 1556 novemberében és decemberében ülésező országgyűlés foglalt törvénybe, az államélet valamennyi ágára kiterjedt, kül- és belügyekre, a hadi, igazságszolgáltatási, közigazgatási és pénzügyigazgatási kormányzatra egyaránt, minden csorbítás, vagy korlátozás nélkül. 2 ) Magyar-, Dalmát- és Horvátország királynőjének címét viselte. 3 ) A rendeknek, illetve a rendi országgyűlésnek felelősséggel és számadással nem tartozott. Az országgyűlés ugyan 1558-ban egy tizenkéttagú tanácsot rendelt melléje, a tanácsosokat az erdélyi három nemzet képviselői és a magyarországi, azaz partiumbeli urak közül választva meg, nem tartom azonban valószínűnek, hogy ez a királynői tanács különösebb jelentőségre emelkedett és nagyobb szerepet játszott volna, mint a korábbi vagy későbbi királyi és fejedelmi tanácsok Erdélyben. A tizenkét tanácsos részére a rendek az ország jövedelmeiből fizetést is rendeltek, hogy valamennyien, vagy legalábbis egy részük állandóan az uralkodói udvarban tartózkodhassék, minthogy azonban az ország jövedelmeit is Izabella kezelte és élvezte, a tanácsot tulajdonképen ő fizette, ami annak függetlenségét és korlátozó szerepének lehetőségét erősen kétségessé tette. Semmi sem mutat arra, hogy ebben a királynői tanácsban rendszeresen működő újkori kormányhatóságot lássunk, ne pedig a Mohács előtti magyar királyi tanácsnak egyik módosult változatát. A különbség csak az, hogy ezeket a tanácsosokat a rendek választották, de feltehetjük, hogy a királynővel történt előzetes megegyezés alapján. Ez a tanács sem ülésezett állandóan, tényleges befolyást az államéletre csak akkor gyakorolhatott, ha a királynő valamelyik tagját, aki személyes bizalmát élvezte, belevonta a kormányzás munkájába. 4 ) Azt, hogy rendi választása ellenére is a királynői tanács mennyire Izabellától függött, nem pedig az országgyűléstől, mi sem bizonyítja jobban, mint az 1559 júniusában tartott országgyűlésnek a tanácsurakra vonatkozó határozata. Eszerint a rendek teljesen Izabellára és fiára bízták azoknak a tanácsosoknak a kijelölését, akik hivatva voltak a királynő halála esetén a királyfi mellett az ország kormányát kezükbe venni. 5 ) Tanulságos képet kapunk János Zsigmond királyi tanácsáról Nagyszeben városának 1562-i jegyzőkönyvéből. Az uralkodó ebben az évben kíséretével együtt felkereste a szász nemzet fővárosát, amelynek vezetői ajándékokkal kedveskedtek uruknak s azoknak a férfiaknak, akiktől *) Bebek Ferenc kísérletére 1. E. O. E. II. k. 17—18. és 23. 1. 2 ) E. O. E. II. k. 57. 1. 3 ) E. O. E. II. k. 72. I. *) A 12 tanácsos névsora a következő: Perényi Gábor, Bebek Ferenc, Báthory György, Kendy Ferenc, Balassa Menyhért, Kendy Antal, Báthory András, Csáky Mihály, Kemény János, Gyerőffy Mihály, Szalánczy János és Cserepovich Miklós. E. O. E. II. k. 88. I. 8 ) E. 0. E. II. k. 111. 1.
