Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A vajdai hatáskört tehát I. Ferdinánd lényegében alig csorbította, mert a pénzügyigazgatást kivette ugyan belőle, de ehelyett a birtokadományozásnak korábban csak nádorokat és helytartókat megillető jogával gyarapította. Feltűnő ellenben, hogy az új vajda mennyire tisztán királyi tisztviselő, kinevezésébe a rendeknek beleszólásuk nincsen, mintegy szerződéses alkalmazottja az uralkodónak, aki egy év elteltével felmondhat, akit gazdája bármikor elbocsáthat, akárcsak egy harmincadost vagy egy udvarbírót. Utasításának formái is szembeszökően egyeznek a kamarai tisztviselők egyöntetű utasításaival. Kendy Ferenc és Dobó István vajdasága. Báthory András röviddel azután, hogy tisztét elfoglalta, lemondott a vajdaságról. Valószínűleg betegsége volt az ok, ami már korábban is megakadályozta abban, hogy Fráter György mellett második helytartó legyen. Ferdinánd a lemondást elfogadta, rövid időre Balassa Jánost küldte Erdélybe, mint királyi biztost, majd 1553. máj. 26-án kinevezte az új vajdákat: Kendy Ferencet és Dobó Istvánt. Azt a megoldást választotta tehát, amire már Mohács előtt is számos példát találunk, hogy t. i. Erdély élére nem egy, hanem két férfiút állított. Míg így a vajdák felelősségét megosztotta, amivel egyben nagyobb biztosítékot nyert arra nézve, hogy nem állnak János Zsigmond pártjára, vagy hogy nem törekszenek független hatalomra, addig hatáskörüket kibővítette. A pénzügyigazgatást ugyan továbbra is külön királyi tisztviselő, a kincstartó kezén hagyta, mereven elzárkózva az elől, hogy a vajdák — akik a kincstartót fegyveres erejükkel támogatni tartoztak — a királyi vagy országos jövedelmek kezelésébe és felhasználásába beleszóljanak, egyéb téren azonban engedékenyebbnek mutatkozott. Megengedte a vajdáknak, hogy külhatalmak követeit Erdély határain fogadhatják, — az ország belsejébe nem bocsáthatták őket — velük tárgyalhatnak, — meghallgatva az erdélyi püspök, a kincstartó és a tanácsurak véleményét — válaszolhatnak nekik, sőt őfelsége pénzén ajándékot is adhatnak, a tárgyalások eredményéről azonban tájékoztatniok kell az uralkodót. Jelentékeny engedmény volt ez a király részéről, aki a külügyek intézését mindenkor a maga számára tartotta fenn, s hasonló felhatalmazást magyarországi nádorainak és helytartóinak nem igen adott. Kiterjesztette a vajdák hadügyi hatáskörét is, amennyiben Castaldo helyét nem töltötte be, hanem az egész királyi sereg parancsnokságát rájuk bízta. Az országos katonaságnak természetesen szintén a vajdák voltak a vezetői. Ferdinánd 2000 lovasból és 1000 gyalogosból álló sereget szándékozott Erdély váraiban tartani, valamennyit a vajdák irányítása, 400 lovast és 200 gyalogot pedig közvetlen parancsnokságuk alatt. 200 lovasnak a zsoldját a 15.000 forintnyi vajdai fizetésből tartoztak fedezni, a többit a király fizette és gondoskodott ellátásukról is. Valószínű, hogy a királyi fizető- és élésmester a vajdák és a kincstartó közös felügyelete alatt működött. A vajdák rendelkeztek a királyi várak kapitányaival, osztották szét a katonaságot a várak között. Dobó Déva és Újvár, Kendy pedig Görgény várát mint vajdai járandóságot kapta. Még külön ezer forintot utalt ki nekik a király arra, hogy ezen hírszerzőket tartsanak, amiként azt a magyarországi főkapitányok is cselekedték. A vajdákat tehát egyben a király erdélyi és részekbeli főkapitányainak is tekinthetjük, bár ezt a címet nem, csak a vajdáit és a székely ispánit viselték. Birtokadományozásí
