Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
magának Erdélynek sem voltak olyan központi hatóságai, amelyeknek uralmát a Partiumra is ki lehetett volna terjeszteni. Ilyen központi hatóság csak maga a fejedelem volt és a fejedelemnek személyes, nem pedig országos hivatalnokai, akik természetesen Erdély és a Partium ügyeinek intézésében egyaránt rendelkezésére állottak uruknak, anélkül azonban, hogy ezáltal a personalis union túlmenő reális unió államjogi feltételeit megteremtették volna. Más szóval, a fejedelmi kormányszervek nem váltak erdélyi országos kormányszervekké, dicasteriumokká. Erdély közigazgatását így a XVI. és XVII. században a személyes jellegű központi kormányzat mellett az egyes részek, a három nemzet és a Partium széleskörű autonómiája jellemzi. A legerősebb kapcsot az egyes részek között a fejedelem személyén kívül még a fejedelem udvarában Összpontosuló közös központi bíráskodás jelentette, ennek vizsgálata azonban már nem a közigazgatás, hanem az igazságszolgáltatás történetének feladatai közé tartozik. A hivataltörténetnek elsősorban a személyes jellegű központi kormányzat különböző formáit, azután az egyes részek, a három nemzet és a Partium rendi alapokon nyugvó önkormányzatát kell megvilágítania, ha a XVI. és XVII. századi Erdély államéletének belső szervezetét ismertetni akarja. 1 ) 24. §. Központi kormányzat. Mohács előtt Erdélyt a magyar királyok által kinevezett vajdák kormányozták, rendszerint egy, de olykor két vajda állott az erdőelvi területek élén. A vajdák hatásköre nemcsak közigazgatási, hanem katonai és gazdasági, főleg pedig bírói feladatokat foglalt magában. A kutatás eddig csak a vajdák igazságszolgáltató és oklevéladó működését tisztázta, 2 ) a vajdai hatáskör három másik részének megvilágítása még a jövő feladatai közé tartozik. Vajdák 1526-1540. A Mohács előtti utolsó vajda Szapolyai János volt, aki, miután magyar királlyá választották, Perényi Péter koronaőrt nevezte ki Erdély élére. Perényi 1527-ben, amikor János király Lengyelországba menekült, átallott I. Ferdinánd pártjára és mint annak vajdája, továbbra is Erdély élén maradt. Visszatérve Lengyelországból, János király 1529-ben Báthory Istvánt nevezte ki vajdájának, aki Erdély legnagyobb részét visszatérítette ura hűségére. 1533-ban Cibak Imre lett János király vajdája. Cibakot 1534-ben Gritti Lajos ölette meg, aki, mint a török bizalmasa, 1532 óta János király oldalán Magyarország kormányzója címet viselte, s Erdély ügyeibe is beleavatkozott. Cibak halála azonban neki is életébe került, az erdélyiek Majláth István vezérlete alatt megtámadták, elfogták és kivégezték. János király ezután 1534-ben Majláth István és Balassa Imre személyében két vajdát bízott meg Erdély kormányzatával. Utolsó erdélyi útjának éppen az volt a célja, hogy a Ferdinándhoz pártolt vajdákat újra hódoltassa. Tervének megvalósítását 1540-ben a halál akadályozta meg. x ) Erdély történetével eddig két összefoglaló munka foglalkozott: Kővári László : Erdély történelme. 6 k. Pest, 1859—66. és Szilágyi Sándor : Erdélyország története tekintettel mívelődésére. 2 k. Pest, 1866. A fejedelmi hatalom jellegére hasznos Biró Vencel könyve: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése. Kolozsvár, 1917. s ) Janits Iván i. m.
