Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
ahová a rendek szánták, Eperjesre tette át, ahol a felsőmagyarországi hadibiztos lakott. Fizetését megyéivel 6000 forintra emeltette fel. Familiáris alapon nagy személyzetet fogadott, több albiztost, magyar-latin és német titkárt, pénztárost, ellenőrt, számvevőt, Írnokokat, fizetésüket ugyancsak az adózókra hárította. Hivatala évi 12.600 forintba került volna. A megyék közül egyedül Abaújvár mert szót emelni a hatalmas főúr ellen. A magyar kancellária sem látta indokoltnak a nagy személyzetet és szemére vetette Bercsényinek, hogy csak a saját érdekeivel törődik. Az a néhány hónap, amelyet Bercsényi hivatalában töltött, állandó viszálykodásban telt el az eperjesi hadibiztossal. Nem valószínű, hogy a másik két biztos is ilyen önkénynyel járt el, de jelentős eredményt öt hónap alatt ők sem mutathattak fel. Rákóczi harcai az intézmény halálát jelentették, 1697. májusában már nem működött. 1 ) A Bercsényi-féle kísérlet sikertelenségének okát abban kell látnunk, hogy a biztosi szervezet megalapozását uralkodó és rendek egyaránt elmulasztották. Nem tisztázták sem hatáskörét, viszonyát a katonai és polgári hatóságokhoz, sem feladatait. Nem gondoskodtak ellenőrzéséről, a főbiztosok felelősséggel és elszámolással tulajdonképen senkinek sem tartoztak. A hadibiztosokban nem velük párhuzamosan működő, hanem rangban alattuk álló tisztviselőket láttak, holott azok a fegyverrel leigázott ország igazi urainak érezték magukat, s nem voltak hajlandóak a magyar főurak parancsainak engedelmeskedni. A tartományi biztosság új, immár végleges megszervezésére 1723-ban került sor, az ország közigazgatásának nagy újjáalakítása keretében. Ekkor már nem idegen, hanem az 1715-i országgyűlésen törvénybeiktatott állandó magyar hadsereg ezredeinek ellátását, valamint egyéb feladatokat bíztak az új hivatalra, amelynek szervezetét, hatáskörét, a különböző hatóságokhoz való viszonyát, törvényben és királyi utasításban pontosan körülírták. A rendi korszak végéig megszakítás nélkül működő új hivatal, amelynek XVI. és XVII. századi elődeit a katonaság ellátására kinevezett országos biztosokban ismertük meg, történetének vázolása már a magyar közigazgatás múltjának következő korszakába tartozik. 2 ) Labor gratuitus. A katonai-gazdasági hivatalszervezettel kapcsolatban kell megemlékezni két adóról, illetve kezelőszemélyzetéről. Mindkettő szorosan összefüggött a védelmi rendszer fenntartásával, az egyik az ingyenmunka, a másik pedig a fogyasztási adó volt. Az ingyenmunkát (labor gratuitus) a hadiadóhoz hasonlóan a rendek szavazták meg az országgyűléseken, megállapítva, hogy a porták arányában a jobbágy évenkint hány napot tartozik dolgozni a végvárak megerősítésén lóval és szekérrel vagy csak keze munkájával, továbbá, hogy ha munkáját inkább pénzen akarja megváltani, ezt milyen összegen teheti. Eleinte csak általánosságban kötelezték magukat, illetve jobbágyaikat az ingyenmunkára, Thaly Kálmán: A székesi gróf Bercsényi család. I—III. Bp., 1885—92., II., 121—170.1. Thaly természetesen Bercsényit nem mint hivatalnokot, hanem mint nemzeti hőst nézi. a ) A tartományi biztosságról szóló részt »A commissariatus provinciális felállítása Magyarországon 1723-ban« című, a gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet 1934. évi évkönyvében megjelent cikkemből vettem.
