Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Ilyennek azonban nincsen nyoma. 1564-ben ugyan Névery Mátyást a bányamunkások kapitányává (Heuerhauptmann) nevezték ki s megbízták a bányászok katonai megszervezésével, fizetésére a körmöci alkamara pénztárából békében évi 100 magyar forintot, háború esetére pedig külön havi 25 forint asztalpénzt utalva ki, azonkívül 4 ló tartását engedélyezve, ennek az intézkedésnek ezonban, amelynek megvalósulása különben is kétes, nem a belső rend biztosítása, hanem a török elleni védekezés volt a célja. 1 ) Általában a bányabíróságok a városi hatóság, kamarai részről pedig a zólyomi várkapitány katonai segítségét vették igénybe. A körmöci ércfinomítás. Az akár kincstári bányákban bányászott, akár magánosok által beszolgáltatott nemesérceket finomító művek közül a körmöci alkamara területén, amióta 1548-ban királyi, azaz állami igazgatás alá került, a rendelkezésünkre álló gyér források csak a cimentezőt említik. Mária királyné idejében még égető- és választóművek is voltak Körmöcbányán, az előbbiekben az ezüstöt a nem nemes fémektől, az utóbbiban pedig az aranytól különítették el. 2 ) E műveket, feltehetőleg, I. Ferdinánd megszüntette, illetve beleolvasztotta a harmadik finomítóba, a cimentezőbe, amelyben az aranyat tisztították és ötvözték arra a fokra, amelyből a pénzeket verték. Érthetővé teszi ezt az a körülmény, hogy Körmöcbányán a XVI. század második felében ezüstöt már nem igen bányásztak. Az ezüstbányászatnak Selmecbánya volt a középpontja, ahol az égető- és a választóművek a bányakamara visszaállítása után is megmaradtak. A bányászott ezüst finomítását már Selmecen, a rézből nyert ezüstét pedig Besztercebányán elvégezték, a körmöci cimentezőműre így csak az a feladat hárult, hogy a pénzverésre alkalmas Öntvényeket előállítsa. Volt azonban a cimentezőműnek az öntvények előállításán kívül egy másik feladata is: a magánosok által bányászott arany és ezüst beváltása. A nemesérc forgalmának monopóliumát az uralkodó a bányakamara területén a körmöci cimentezőmű révén gyakorolta. A kincstári bányákban termelt nemesérceket is a körmöci cimentező váltotta be, a király által külön rendeletben megállapított árszabály szerint, amelynek érvénye a magánbányákra is kiterjedt. A beváltásra bizonyos időközökben, úgynevezett cimentezési időszakokban került sor, amelyeknek gyakorisága a bányászat helyzetétől függött. A körmöci cimentezőmű Mária királyné birtokában 1528 és 1540 között évenkint 12-szer, azaz minden hónapban cimentezett, 8 ) 1548-ban, a visszaváltás előtt, azonban már csak 8-szor. 4 ) Áz állami igazgatás idejéből a cimentezési időszakokra vonatkozó adatok nem állanak rendelkezésünkre. A cimentezés művelete nagy szakértelmet igényelt, amivel általában csak a főcimentező rendelkezett, aki mesterségének titkát féltékenyen őrizte, s abba csak kiszemelt utódát avatta be. 8 ) Ez a magyarázata, hogy a főcimen!) Pech i. m. I. k. 240. I. 2 ) Paulinyi: Magyarország aranytermelése i. m. 45. 1. 8 ) A cementezés úgy történt, hogy az ezüstöt tartalmazó aranyat 1 rész konyhasó, 1 rész pörkölt vasgálic és 4 rész téglapor (innen a cement elnevezés) keverékébe ágyazva 24—36 óra hosszat enyhén hevítették. A fém ezüstje a hő hatására megolvadt és felszívódott a cementporba, s így az arany tisztán maradt. Paulinyi fenti m. 45—46. 1. *) U. o, III. sz. melléklet. 6 ) Az alsóausztriai kamara 1596-ban azt kívánta, hogy az akkori főcementező a titkot írja le s zárt borítékban a kamaránál helyezze letétbe. így akarta elkerülni, hogy a főcementező váratlan halála esetén az üzem fennakadjon. Pech i. m. I. k. 374. 1.
