Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
328 tező tisztség sokszor ugyanabban a családban atyáról fiúra öröklődött. Sőt, az ilyen család a hivatalt az uralkodótól adományképen is megkapta, így adományozta pl. Mátyás király a körmöci cimentező- és választóművet 1479-ben Langsfelder Jánosnak, akit fia: Sáfár János követett. Ennek özvegyét, valamint János és András nevű fiait II. Ulászló 1496-ban megerősítette a művek birtokában. Sáfár András azután tisztét 1505-ben eladta Thurzó Jánosnak és fiának Györgynek. 2 ) A cimentezőmű így a ThurzóFugger-vállalat tulajdonába került, s ott maradt 1520 után is, amikor a Thurzók az alsómagyarországi kamarát már nem bérelték, hanem azt az uralkodó, majd pedig Mária királyné igazgatta. Ez a helyzet egészen 1551-ig nem változott, a Fuggerek a finomítással együtt a nemesérc beváltása jogát is gyakorolták. A visszás állapotnak I. Ferdinánd nem sokkal az alsómagyarországi kamara visszaváltása után véget vetett, a cimentezőművet is visszavásárolta s beleillesztette a kamarai szervezet keretébe, ahová eredetileg tartozott. 3 ) Bizonyosfokú önállóságot továbbra is élvezett, ami a cimentezés alapos szakismereteket feltételező műveletével együttjárt, de a főcimentező többé nem mint bérlő vagy tulajdonos, hanem mint az uralkodó kamarai tisztviselőinek egyike vezette az üzemet, fölöttes hatóságainak: a körmöci al- és főkamaragrófoknak, továbbá az alsóausztriai és az udvari kamaráknak engedelmességgel tartozott, s működéséről időről-időre pontosan elszámolt. A cimentezőket és a műnél dolgozó egyéb szakmunkásokat nem ő fogadta familiárisai közül, hanem azok, legalább is a XVII. század közepén, maguk is kamarai, azaz állami alkalmazottak voltak. 4 ) E tekintetben, a rendelkezésünkre álló adatok szerint, a XVII. század végéig nem következett be változás. A cimentezőmű az egész korszakban megszakítás nélkül működött. Működésének ismertetése azonban már a részletkutatás dolga, mégpedig inkább gazdaság-, mint közigazgatástörténeti feladat. A körmöci pénzverés. A cimentezőműhöz, szervezetét és fejlődését tekintve, sokban hasonlított a pénzverőüzem. A törvények állandóan és ismételten hangoztatták, hogy a pénzverés királyi jog, 5 ) s az idegen pénzek forgalombahozóit halállal fenyegették, 6 ) mindez azonban az uralkodókat nem tartotta viseza attól, hogy pénzverési jogukat, azaz a bányakamarákkal Károly Róbert óta egyesített pénzverőkamarákat, el ne zálogosítsák. A pénzverőüzem a kamarai szervezeten belül bizonyosfokú önállóságot élvezett, s ezt a zálogbirtokosok kezén is megtartotta. Részint azért, mert a pénzverés, a cimentezéshez hasonlóan, szintén szakismereteket kívánt, másrészt pedig azért, mert ellenőrzéséről a királyi hatalom akkor sem mondhatott le, amikor bérbe adta. A pénz jóságához és megbízhatóságához nagyobb országos érdekek fűződtek, semhogy a bérlők kényére-kedvére hagyhatta volna. A pénzverést, még az Anjoukidejében kialakult gyakorlat alapján, amelyet többízben az országgyűlés is megerősített, 7 ) v az államhatalom részéről a tárnokmester ellenőrizte, akinek *) Schmidt i. m. I. k. 62—65. 1. 2 ) Paulinyi: Magyarország arany termetese i. m. 53. 1. *) Schmidt i. m. I. k. 210—211. i. *) Felsorolja őket egy 1642-iki fizetési jegyzék. Pech i. m. II. k. 432. 1. 5 ) Pl. 1523 : 40. t.-c. «) Pl. 1525:23. t.-c. 7 ) Pl. 1522 : 19. t.-c.
