Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
a helytartói tanácsot értette, amely Báthory alatt működött, hiszen kívánságai pontosan megegyeznek az 1528-i utasítás rendelkezéseivel. Ez a tanács tehát 1535-ben, de valószínűleg már 1529 vagy 1530 óta nem állott fenn, különben a javaslatnak semmi értelme sem lett volna. 1 ) Várday fellépésének annyi eredménye lett, hogy a helytartói tanácsot törvénybe iktatták. Az 1535. évi XVI. t.-c. kimondotta, hogy őfelsége a helytartó mellé a főpapi és főnemesi rendből hét tekintélyes tanácsost nevezett ki, köztük a nádori helytartót és a kapitányt. Állásánál fogva az esztergomi érsek is tagja volt a tanácsnak (1535 : XV. t.-c). Többi tagját azonban nem ismerjük. A kapitány azt a megbízást kapta, hogy lovas katonáival a helytartó és a tanácsosok rendelkezésére álljon az ítéletek végrehajtásában (1535: XVIII. t.-c). A tanácsosok főfeladatának ugyanis a törvény az igazságszolgáltatást jelölte meg, hatáskörüket azonban nem vonta meg. Kérdés, hogy ezek a rendelkezések mennyiben valósultak meg? A jelek arra mutatnak, hogy minden a régiben maradt. A rendek, valószínűleg Thurzó óhajára, azt kívánták, hogy az ország kormányának székhelyét Nagyszombatba helyezzék át. Az uralkodó azonban ragaszkodott Pozsonyhoz. 2 ) Thurzó mégsem ment Pozsonyba, Várday viszont ragaszkodott a királyi döntéshez. Az ellentéteket az érsek és a helytartó között az uralkodó követe, Herberstein Zsigmond sem tudta elsimítani. 3 ) Ezek az ellentétek azonban nemcsak a személyes ellenszenvből fakadtak, hanem közjogi színezetet is öltöttek. Thurzó egyre jobban a rendekre támaszkodott és függetlennek tekintette magát az uralkodótól, akinek pedig helytartója volt. Ezt bizonyítják az 1537. évi pozsonyi országgyűlés és nyitrai részgyűlés végzései. Az 1537 : IX. t.-c. elrendelte, hogy a nemesség által kiállított katonaság fölött a helytartó és a tanácsosok rendelkezzenek, a XIV. t.-c. szerint pedig a megyésispánok a nemesi felkelésről ugyancsak nekik tettek jelentést. Ezt a rendelkezést a nyitrai részgyűlés megerősítette, de már nem a tanácsosokra is, hanem egyedül a helytartóra vonatkoztatta, akinek kapitánykinevező jogát a rendek hozzájárulásához kötötte. 4 ) Tehát a helytartó hatáskörét a hadügyre is kiterjesztették, amit a korábbi utasítások, amint láttuk, gondosan megkerültek. Bírói hatáskörét ugyancsak kibővítették. A XXIV. t.-c. kimondta, hogy a sürgős (hatalmaskodási és magszakadási) perekben, ha a rendes bíróságok szünetelnek, a helytartó az országban bárhol, megszakítás nélkül ítélkezhetik. Ezt a határozatot a nyitrai részgyűlés r ) R. Kiss arra nem is gondol, hogy Thurzó alatt a helytartótanács nem működöttVárday javaslatát szerinte úgy lehetne értelmezni, hogy »egyes tanácsosok elhalálozása után a rendes tanács kiegészítésére« tett indítványt. Maga is érzi azonban, hogy ez nagyon gyenge magyarázat, ezért merész feltevéshez folyamodik. Néhány adatra hivatkozva, amelyek azonban feltevését egyáltalában nem bizonyítják, megállapítja, hogy I. Ferdinánd elhatározta, »hogy ő nem kínlódik többé a nehéz természetű magyarokkal, hanem az országot kormányzatilag örökös tartományaihoz csatolva, az udvari tanács alá helyezi, amelyben érdekeit négy magyar tag által képviselteti. Az udvari tanács utasításai nyomán pedig német kormányzó által kormányoztatja az országot*. Ez az országgyűlésen óriási vihart keltett (az országgyűlési emlékek mit sem tudnak róla) és ez ellen tiltakozott Várday javaslata. I. m. XL—XLV. 1. Erre a légbőlkapott, nyakatekert magyarázatra semmi szükség, ha az érsek indítványát szó szerint értelmezzük. 2 ) M. Országgyűlési Emlékek. I., 559. I., 1535:49. t.-c. 8 ) R. Kiss (i. m. XLVII. 1.) mindenben Thurzónak ad igazat. Ellenszenve Várday és általában a főpap-helytartók iránt egész leplezetlen. Ilyen elfogultsággal természetesen nem látja világosan az összefüggéseket. *) M. Országgyűlési Emlékek. II., 31. 1.
