Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
érthető tehát, hogy hatáskörüket még általánosabban állapították meg, mint Báthory tanácsáét. Az oklevél, amely kinevezésüket a rendek tudomására hozta, csak annyit mondott, hogy feladatuk az igazságszolgáltatás és az ország ügyeinek intézése. Jelentős újítást is tartalmazott azonban, mert lovas és gyalogos katonaság élén egy kapitányt bocsátott a tanács rendelkezésére, hogy a rendet fenntartsa és a bíróságok ítéleteit végrehajtsa. 1 ) Erre a zavaros viszonyok között nagy szükség volt. Mert hiába hozták a tanács tagjai egyik határozatukat a másik után, végrehajtó hatalom nélkül jóakaratuk kárba veszett.' Meg így is nyilt kérdés, hogy mit, hol és hogyan tudtak elérni. Thurzó Elek országbíró helytartósága. A tervezett országgyűlés elmaradt, a nádori méltóságot nem töltötték be, rendezték ellenben a helytartóság kérdését. A király 1532 őszén Thurzó Eleket nevezte ki helytartójává, mégpedig pontosan meghatározott jogkörrel. Felhatalmazta, hogy azoknak, akik pártjára állanak, kegyelmet adjon, hogy szükség esetén országgyűlést hívjon össze, hogy 32 jobbágyteleknél kisebb jószágokat adományozhasson, hogy azokon a területeken, amelyeken a főpapoknak nincs kegyúri joguk, a nagyobb apátságokat és prépostságokat kivéve, az egyházi állásokat is betölthesse. Fő feladatául az igazságszolgáltatást jelölte meg, ítélete ellen nem volt helye fellebbezésnek. Közigazgatási rendeleteit minden tisztviselő tartozott végrehajtani, még a végvárak parancsnokai is. A katonai kérdéseket azonban az utasítás most sem említette. Úgyszintén nem bocsátott rendelkezésére fegyveres végrehajtó hatalmat, bár Thurzó kinevezése előtt azt kívánta, hogy a királyi sereg fölött ilyen értelemben rendelkezhessék. 2 ) Feltűnő, hogy Thurzó kinevező oklevelében a király egyetlen szóval sem emlékezett meg^a tanácsosokról és hogy Szalaházy és Thurzó megbízásakor is csak nagy általánosságban szólott róluk. Ez a körülmény arra enged következtetni, hogy amikor Báthory meghalt, vagy még előbb, amikor a tanács Budáról elmenekült, felbomlott az a keret, amit az 1528-i utasítás megállapított. Valószínű, hogy ettől kezdve a főméltóságok nem maradtak Pozsonyban állandóan együtt, a török elleni harc és magánügyei egyiket jobbra, másikat balra szólították. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tanács munkája szünetelt. Amikor Thurzó Pozsonyban megjelent, mindig volt mellette egy-két tanácsos, de nem ugyanazok, nem állandóan és nem rendszeresen. Thurzó helytartósága alatt tehát helytartói tanácsról, mint újkori hivatalról, nem beszélhetünk, ebben a korban a helytartó a királyi tanács tagjaival kormányozta az országot. Ezt bizonyítja az az előterjesztés is, amit Várday Pál érsek 1535 novemberében intézett az uralkodóhoz. Ebben arra kérte a királyt, hogy miként többi országában tette, Magyarországon is állítson fel kormánytanácsot (régimen), mégpedig úgy, hogy a kiválóbb főpapok és országbárók, azaz tanácsosai közül jelöljön ki néhányat, akik, mint a kormánytanács tagjai, állandóan maradjanak együtt és őfelsége nevében, tekintélyére támaszkodva az ország védelméről, szabadságának biztosításáról, az igazságszolgáltatás zavartalanságáról és a belső rend fenntartásáról gondoskodjanak. 8 ) Nyilvánvaló, hogy Várday régimen alatt azt U. o. ÍX. függelék. a ) I. m. X. függelék, XXXII. !. a ) Fraknói Vilmos : Magyar Országgyűlési Emlékek. I., 537. I.
