Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
olvadt bele a tágabba. 1 ) Mert azt egyikük sem vitathatja, hogy a források csak egyféle szervre vonatkoztathatók, amelyet az uralkodó idegen tanácsaitól idővel magyar tanács (consilium Hungaricum) néven különböztetnek meg és amelynek tagjait közösen továbbra is régi címükkel (praelati et barones caeterique consiliarii) jelölnek meg, egyénenkint pedig tanácsosnak (consiliarius) neveznek. Hasonlóan erőszakos az a magyarázat, amely szerint a tanácsosság (consiliariatus) jogi alapja 152$ után megváltozott. Ez a felfogás azt vallja, hogy Mohács előtt a királyi tanácsba a tanácsost hatalmi helyzete juttatta, Mohács után pedig a király kegye, mert »a Habsburgok felfogása nem tűrhette, hogy akaratuknak erősen befolyásoló intézménye tovább fejlődjék«. Ez a különbség az elmélet hirdetője szerint a tanács címében is kifejezésre jutott, amennyiben a praelati et barones kifejezést, amelyet fokozatosan az országgyűlési főnemesség vett át, kiszorította a consiliarii megjelölés, amelyet csak a kinevezett tanácsosok viselhettek. 2 ) Tény, hogy a kialakuló főrendiház tagjait »praelati et barones«-nek nevezték, ami a királyi tanács és a főnemesség kapcsolatából logikusan következett. A Mohács utáni fejlődést éppen a királyi tanács országgyűlési szereplése jellemzi, ami megfelelt a rendiség új érvényesülési útjának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tobábbra is működő, most már magyarnak mondott tanács jogi alapja megváltozott. A consiliarius szó miatt kár ilyen nyakatekert magyarázatot keresni. Különösen ha tekintetbe vesszük, hogy például a magyar kamara számadásai a magyar tanács tagjait az egész XVI. és XVII. századon keresztül továbbra is praelati et barones-nek nevezték, tehát ugyanúgy, ahogy a kialakuló főrendiház hívta magát. A régi és az új helyzet között nem volt közjogi különbség. Mohács előtt sem a születés, hanem a király kegye szólított a királyi tanácsba és a magyar tanács tagja Mohács után is csak az lehetett, akit erre az állásra hatalma, anyagi vagy szellemi javai alkalmassá tettek és akit az uralkodó azután ki is nevezett. Az viszont bizonyos, hogy ha alkotmányjogi alapját nem is, de korábbi jelentőségét a magyar tanács elveszítette, vagy legalább is csak igen kis mértékben tudta megőrizni. De nem azért, mert címe és jellege megváltozott, mert a főnemesség elveszítette születési jogát a királyi tanácsossághoz. Ez részben nem így volt, részben nem új volt. Hanem egyszerűen azért, mert az idegen uralkodó az államkormányzatban nem vette magyar tanácsát oly mértékben igénybe, mint ahogyan azt a nemzeti királyok tették. A fejlődés már Mátyás idejében ebben az irányban indult meg. A királyi tanácsot az államkormányzatból fokozatosan kiszorította a királyi kancellária, amely 1521 és 1526 között az összes ügyeknek már 78%-át titkárjaival intézte el, *) A kettős tanács elméletét Hajnik Imre gondolata alapján (Egyetemes európai jogtörténet, Bp. 1899. 239. 1.) Schiller Bódog fejtette ki (Az örökös főrendiség eredete Magyarországon, Bp., 1900.) és Szilágyi Loránd i. m. cáfolta meg. Schiller szerint a tágabb királyi tanács Mohács után megszűnt. I. m. 178. 1. Márk László szerint viszont (A királyi tanács átalakulása és története 1526 után, Századok, 1917. 475. 1.) a szűkebb szűnt meg, illetve beleolvadt a tágabba. Ezt a király állandó távollétével magyarázza, mert szerinte a szűkebb tanács létalapja az uralkodóval való szoros és állandó kapcsolat volt. Figyelmen kívül hagyja azonban, hogy azokat a méltóságokat, amelyeknek viselői az ú. n. szűkebb tanácsot alkották, a király 1526 után is betöltötte, sőt, amint a magyar kamara számadásai bizonyítják, fizetést is adott nekik. A szűkebb tanácsot tehát, ha értelme lenne, hogy az országos méltóságokat így különböztessük meg, a Habsburgok alatt is ki lehet mutatni. 2 ) Márk i. m. 475—8. 1.
