Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
a tanácsosokra csak 22% maradt. 1 ) Mohács után a magyar kancelláriának ez a jellegzetes szerepe megszűnt, azonban a Habsburg-uralkodóknak egész sereg megbízható hivatal állott rendelkezésükre, amelyekre támaszkodva a rendi jellegű tanácsot az államügyek intézéséből kiszorították. A rendiség, illetve a főnemesség, mert a köznemesség ekkor még akaratnélküli eszköz volt egy-egy hatalmas nagyúr kezében, átvonult az országgyűlésekre, amelyeknek virágkora a Jagellók alatt kezdődött és a XVI. századon keresztül húzódva Bocskay gyűlésein érte el fejlődésének csúcspontját. Összetétele. A Habsburgoknak még csak azt sem lehet szemükre vetni, hogy a magyar tanácsot a fejlődésnek erre az útjára rákényszerítették. Mindjárt I. Ferdinánd trónralépése után 13 főpap és 38 báró tette le előtte a tanácsosi esküt, köztük az országos méltóságok viselői: a nádor, országbíró, tárnokmester, vajda, bán, a különböző udvari tisztségek hordozói stb. 2 ) Természetes, hogy valamennyien nem tartózkodtak a király mellett, de Mohács előtt sem voltak állandóan az udvarban. I. Ferdinánd azáltal akarta együttmaradásukat biztosítani, hogy rendszeres fizetést utalt ki számukra. A magyar kamara korunkra jutott számadáskönyveiben állandóan szereplő tétel a főpapok és bárók (praelati et barones) fizetése. Ezekből a számadásokból a magyar tanácsnak tanulságos képe bontakozik ki. Tagjai közé tartoztak az egyházi és világi főméltóságok, az érsekek, püspökök, kancellárok, a nádor, helytartó, országbíró, tárnokmester, személynök, nádori helytartó, ajtónállómester, étekhordómester, pohárnokmester, asztalnokmester, lovászmester, udvarmester, a magyar kamara elnöke, aki a Mohács előtti kincstartó örökébe lépett. Feltűnő ellenben, de könnyen érthető a vajda és a bánok hiánya. Előfordul azután egy-két olyan név is, amelynek viselője nem országos méltóság, akiket az uralkodó kegye tüntetett ki azzal, hogy felvette őket tanácsába, mielőtt még az országbárók sorába emelkedtek volna. A sajnos csak töredékesen fennmaradt névsorok korántsem adják a teljes tanács képét, mert hiányzanak belőlük azok, akik fizetést nem kaptak. Valószínű azonban, s az illetők általánosan ismert történeti jelentősége is azt bizonyítja, hogy ha a tanács keretei tágak voltak is, fizetést csak azok a tanácsosok élveztek, akik az uralkodót az államkormányzat nehéz munkájában csakugyan támogatták is. Az 1549-i számadáskönyv a következő főpapokat és bárókat sorolja fel : 3 ) Várday Pál esztergomi érsek, helytartó, Oláh Miklós egri püspök, kancellár, Ujlaky Ferenc győri püspök, Bornemissza Pál veszprémi püspök, Sbardelato Ágoston váci püspök, Gregoriancz Pál zágrábi püspök, Nádasdy Tamás országbíró, Révay Ferenc nádori helytartó, Szilágyi i. m. 60. 1. 2 ) Kovachich : Supplementum ad vestigia comitiorum. III. 123.1. 3 ) Nem mindegyiknél tünteti fel külön, hogy tanácsosok is. Nem valószínű azonban, hogy akiknek neve mellett nem szerepel a consiliarius szó, azok ne lettek volna a tanács tagjai, hiszen így pl. a helytartó, a kancellár, az országbíró stb. tanácsosságában kellene kételkednünk, aminek lehetetlensége egészen nyilvánvaló. Orsz. Levéltár, Múz. Ivt. Kamarai iratok. Fol. Lat. 921. 1. A névsort közli, de hiányosan, Acsády Ignác: Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt. Bp., 1888., 182. 1. Nyáry Ferenc lovászmester, Balassa Imre, Mérey Mihály személynök, Sibrik Gergely, Istvánffy Pál, Werner György sárosi kapitány, Reichersdorffer György.
