Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

A hivatalnoktípus kialakulásával külön tanulmány lenne hivatott foglalkozni. Társadalmi eredetét tekintve, a közép- és kisbirtokos nemesség fiai közül kerültek ki képviselői, de polgári és jobbágyi származásúak is akadtak soraiban. Feltűnően sok volt közöttük az úgynevezett deák, latinul litteratus. Ez a cím iskolai végzettséget jelentett, mégpedig éppen a deákok nagy számából következtetve valószínűleg nem kizárólag egyetemit, hanem hazai középiskolait is, amelynek révén a deák elsajátította az írás és fogalmazás tudományát és ez utóbbihoz szükséges jogi és bölcseleti ismereteket. Valószínű azonban, hogy a deákok közül sokan külföldi egyetemeken fejezték be tanulmányaikat. Az egyetemek anyakönyvei azt bizonyítják, hogy a magyar ifjak igen nagy számban látogatták e főiskolákat, főleg az olaszokat, németeket, németalföldieket és franciákat. Az egyetemek hatása az újkori közigazgatásra semmivel sem volt kisebb, mint a középkorban, csupán róla ezideig még kevesebbet tudunk, mint amennyit a középkori ilyenirányú kutatások már kiderítettek. A hivatásos hivatalnoktípust elsősorban az jellemezte, hogy pályájára szakszerűen készült és különleges ismeretekkel rendelkezett. Ebből azonban nem következett szükségszerűieg, hogy élete végéig megmaradt pályáján. A felfelé való emelkedés útja nyitva állott előtte, s elérhetett olyan tisztségeket, amelyekben szakismeretekre már nem volt szüksége. Egyes családok két-három nemzedéken át tették meg ezt az utat. Ebben a korban már nem volt ritka jelenség, hogy apát fiú, majd unoka követett, ha nem is ugyanabban a tisztségben, de ugyanannál a hivatalnál, vagy általában a közszolgálat mezején. E hivatalnokcsáládok azután, ha nem lettek volna már nemesek, rövidesen nemességet nyertek, s beleolvadtak a rendiség osztályaiba. Igen sok nagymultú és fényesnevű magyar családot a hivatalnoki pálya lendített magasba. A családtörténelemnek erre tekintettel kellene lennie s akkor tanulságos adatokkal szolgálhatna a közigazgatástörténelemnek. Hivatali jog és etika. A hivatalviselés jellegével szorosan összefüggött a hivatali jog és a hivatali etika kérdése. Mindkettő csak a közjogi alapon történő hivatásszerű hivatalviseléssel kapcsolatban fejlődhetett ki, bár nyomai másutt, pl. a városi tanácsoknál is kimutathatók. Ezzel a kérdéssel is külön tanulmánynak kellene foglalkoznia. Általános érvényű törvény vagy rendelkezés a hivatalviselésről nem rendelkezett, a kor gyakorlata az volt, hogy minden tisztviselő névre szóló hivatali utasítást kapott fölöttes hatóságától. Ezekből az egyéni utasításokból azonban kimutathatóak bizonyos általános törekvések, amelyek a tisztviselői képesítés, az alkalmazás és elbocsátás, a felelősség és felelősbégre vonás, a közigazgatási bíráskodás, az összeférhetetlenség, a munkaidő, a munkarend, a hivatali titok, a hivatalon belüli viselkedés és azon kívüli életmód stb. kérdéseinek egységes szabályozására irányultak. Hogy belőlük mi valósult meg, azt csak megfelelő részlettanulmányok alapján lehet majd látni.