Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

mértékben érvényesült az önkormányzat elve. Amennyiben pedig a központi főhatalom ezekbe az ügyekbe beavatkozott, azt az említett kamarai szervek révén tette meg. 1608 után, amikor a nádori méltóságot újra betöltötték, új korszak Kezdődött a jászkúnok életében. Főhatóságuk újra a nádor lett, aki azonban nem személyesen kormányozta őket, hanem egyik familiárisa személyében főkapitányt állított élükre. A kamara viszont azt vitatta, hogy — a Jászkunság koronabirtok lévén — a jászkún főkapitány kinevezési joga nem a nádort, hanem az uralkodót illeti meg. A vita a nádor javára dőlt el. A nádori jászkún főkapitány bíráskodási jogát az 1630. évi 43. tc. biztosította, majd az 1655. évi 44. tc. is megerősítette. A nádor ebben az időben már nemcsak az igazságszolgáltatást és a közigazgatást irányította, hanem a jászkúnok szolgáltatásait is élvezte, s azokat külön ispánnal kezeltette. Nádori sedisvacantia idején a XVII. században is a kamara lett a jászkúnok főhatósága. Ilyenkor a főkapitányt a király nevezte ki, a jövedelmek kezelésére pedig a kamara küldött ki tiszttartót. Ez történt pl. 1667-ben Wesselényi Ferenc nádor halála után, amikor a királyi főkapitány, Andrássy Miklós, a pozsonyi kamara főhatósága alatt lovas ispánokat tartva, kormányozta a Jászkunságot. 1681-ben azután a nádori széket betöltötték és az új nádor új főkapitányt nevezett ki. A megye befolyása a török hódoltság századaiban úgyszólván csak az országgyűléseken megszavazott hadiadó kivetése és behajtása terén érvényesült. Andrássy Miklós főkapitánysága idején kezdődött a Jászkunság függetlenülése az adózás ügyében is a megyei hatóság alól, ami azután odavezetett, hogy a XVIII. század fordulójára már önállóan adózó kerület (districtus) lett. Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás terén már kezdettől fogva érvényesült a jászkúnok önkormányzata. Az önkormányzat központi szerve már a XV. században a jászkúnok egyeteme (universitas) volt. így nevezték a székeket együttesen. Egyelőre nem tudjuk, hogy ez az egyetem csak névleg szerepelt-e, avagy a valóságban is működött-e, s ha igen, milyen időközökben ült össze, kik voltak jogosultak rajta résztvenni, milyen ügyeket tárgyaltak, s hogyan intézték el azokat? A székek működéséről már határozott adataink vannak, bár a részleteket itt is homály borítja. A székek eredetileg egy-egy jászkún nemzetség településhelyei voltak, s szállásokból, vagyis ági telepekből állottak. E szervezetnek tehát eredetileg vérségi alapjai voltak,.s csak utólag lettek a szállásokból és a székekből földrajzi és kormányzati fogalmak. Magyar viszonylatban a szállások községeknek, a székek járásoknak, a jászkúnok egyeteme vagy kerülete pedig egy vármegyének felelt meg. A XV. században hat kún (Hontos, Szentelt, Halas, Kecskemét, Mizse, Kolbász) és egy jász (Berény) székről tudunk. Mind a székek, mind pedig a szállások élén kapitányok állottak. Nevük azt bizonyítja, hogy tisztségük eredetileg katonai hivatal volt, idővel azonban, amikor a jászkúnok letelepedtek és békés életmódra tértek át, kifejezetten katonai jellegét elveszítette, a kapitányok nemcsak hadi feladatokat végeztek, hanem igazságot is szolgáltattak, valamint a közösségeket igazgatták is. Egy szállásnak több, viszont több szállásnak egy közös kapitánya is lehetett. A szervezet vérségi eredetének megfelelően a kapitányság eleinte a családokban öröklődő tisztség volt. Később a király vagy a nádor is ki-