Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
nevezett kapitányokat. Végül pedig, egyes helyeken már a XV. században, a XVI. és XVII.-ben pedig általánosan, választották őket, mégpedig valószínűleg évenkint. A kapitányoknak ugyancsak valószínűleg évenkint választott esküdtek segédkeztek az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban. A szállási esküdtek számát nem ismerjük. Kisebb ügyekben a szálláskapitány egyedül ítélkezett, nagyobbakban esküdtekkel tanácskozott, mielőtt döntött volnál Lehetséges, hogy az esküdteket eleinte maga választotta a szállás legtekintélyesebb családfői közül. ítéletei ellen a székbírósághoz lehetett fellebbezni, amelyen a székkapitány elnöklete alatt a szálláskapitányok és 12 választott esküdt bíráskodtak. Feltehető, hogy a szállási és széki bíróságok közigazgatással is foglalkoztak, illetve, hogy a közigazgatással kapcsolatos ügyeket ugyanazok a szervek intézték, amelyek igazságot is szolgáltattak. Valószínű, hogy a kapitányokon és az esküdteken kívül más tisztviselőik is voltak a székeknek és a szállásoknak. Jegyző nélkül, aki a jogi kérdésekben is jártas volt, az írásbeli munkákat nem tudták volna elvégezni. A rend fenntartására pedig minden bizonnyal tizedesek, esetleg hadnagyok is ügyeltek, amit valószinűsít, hogy az 1670-es években a Jászkunságban is alakult paraszt vármegye. Az egyes szerveknek egymáshoz, valamint a főkapitányhoz, a kamarához és a vármegyéhez való viszonyát, hatáskörüket és ügymenetüket, a részletkutatásnak kell majd tisztáznia, amely ebből a szempontból a jászkúnok múltjával még egyáltalában nem foglalkozott. 1 ) A szepesi lándzsás szék. A jászkúnokéhoz hasonló önkormányzatot élveztek a kabar eredetű szepesi lándzsás nemesek. Területüket, amely Bél Mátyás szerint a XVIII. század elején 14 helységből állott, széknek nevezték, de megkülönböztetésül a nagy megyének mondott Szepes vármegyétől kis megyének is hívták. A lándzsásszék 1804-ben olvadt bele Szepes vármegyébe, addig külön igazságszolgáltatási és közigazgatási egységet alkotott. Élén a bíró * (comes, iudex nobilium) állott, akit a nemesség közgyűlése évenkint választott. Esküdtek segítették az igazságszolgáltatási és közigazgatási feladatok elvégzésében. A szék központja Szentlászló, későbbi nevén Csütörtökhely volt. 2 ) A szepesi szász városok. Közigazgatási szempontból a Szepesség volt az ország legtöbb változatot felmutató vidéke. A nagy és kis vármegyén kívül itt találjuk a szepesi szász telepeket. Míg a kabar eredetű lándzsásnemesek falvai a jászkún *) A jászkúnokról 1. Horváth Péter : Commentât ío de initiis ac maioribus Jazygum et Cumanorum eorumque constitutionibus. Pest, 1802. U. a. : Értekezés a kunoknak és jászoknak eredetekről, azoknak régi és mostani állapotjokról. Pest, 1823. Fekete Lajos : A jászkúnok története. Debrecen, 1861. Gyárfás István : A jászkunság történetéhez a XVI. és XVII. századból. Győri történelmi és régészeti füzetek. IV. Győr, 1865. U. a. : A jászkúnok története. 4 k. Kecskemét, Szolnok, Bp. 1870—1885. Hléssy János : A Jászkunság eladása a német lovagrendnek. Századok, 1905. U. a. : A jászkún kerületek visszaállítása 1745-ben. U. o. 1900. Nagy Szeder István : Adatok Kiskunhalas város történetéhez. Kring Miklós : Kun és jász társadalomelemek a középkorban. Századok, 1932. 8 ) Hradszky József : A szepesi tizlándzsások széke vagy a »kisvármegye« története. Kassa, 1898.
