Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
főkapitány, részint pedig a szepesi kamara révén gyakorolta. Ettől kezdve tartotta a hét város közös gyűléseit, amelyeken az egyes városokat külön követek képviselték. Ők alkották a főkapitánnyal a hét város tanácsát. Számukat nem ismerjük, általában az egyetem kialakulását, szervezetét, hatáskörét és működését még homály borítja. A főkapitányt gyakran familiárisa képviselte a közgyűléseken. Az egyetem idővel külön jegyzőt, pénztárnokot és biztost is választott. E két utóbbi elsősorban az adóigazgatással, valamint az elszálásolt katonaság ellátásával kapcsolatos ügyeket intézte. 1 ) A jászkunok kerülete. A hajdúkhoz hasonlóan ugyancsak az uralkodó telepítette le a DunaTisza közén és a Tisza középső folyása mentén a népek országútján keletről érkező, s a magyarsággal rokon eredetű kunokat és jászokat. Ez a telepítés azonban jóval korábban történt, mint a hajdúságé, még a XIII. század második felében, az utolsó Árpádok idejében. Az új hazát adó uralkodói hatalom mindvégig döntő szerepet játszott a jászkúnok sorsának további alakulásában, földjüket mindvégig királyi vagy koronabirtoknak, őket pedig királyi népeknek tekintették. Kiváltságaikat, amelyek jelentős mértékű önkormányzatot biztosítottak számukra, királyi oklevelek adományozták és erősítették meg ismételten. Legfőbb uruk, az uralkodó, főhatóságát eleinte személyesen, idővel azonban különböző szervei révén gyakorolta fölöttük. Közigazgatási és igazságszolgáltatási téren a nádorok lettek a jászkúnok főhatóságai, mint főispánok és bírák. A jászkún főispánságot és bíróságot az 1485. évi 11. tc. a nádori méltósághoz kötötte. A XV. század oligarchikus küzdelmei között azonban gyakran előfordult, hogy a jászkúnok nem a nádor, hanem valamelyik oligarcha hatalma alá kerültek, s ilyenkor ez nevezte ki főispán-bírájukat. Arra is volt eset, hogy a király, csökkenteni akarva nádora túlságos hatalmát, a jászkúnok fölötti főhatóságot nem a nádorra, hanem valamelyik megbízhatóbb emberére ruházta. Gazdasági téren a budai királyi tiszttartó volt a XV. században a jászkúnok főhatósága, ő kezelte az uralkodónak járó szolgáltatásaikat. Egyik tisztje, officialisa, állandóan a kerület központján tartózkodott. A XVI. században a török hódoltság és a Habsburg-királyság lényeges változást hozott a jászkunság történetében. Területének nagyobb része török uralom alá került, a többit pedig a végvárakhoz, Egerhez, Szolnokhoz és Gyulához csatolták. A Mohács előtti budai királyi tiszttartóság örökébe a török korszakban a kamara, eleinte a poszonyi, majd 1567-ben történt megszervezése óta a szepesi lépett, ez a hivatal kezelte a királyi jövedelmeket, mégpedig valószínűleg az említett végvárak udvarbírái által. De nemcsak gazdasági téren jutott a kamara irányító szerephez a jászkúnok életében, hanem az igazságszolgáltatás és a közigazgatás terén is. A Habsburg-uralkodók ugyanis ebben a században, Nádasdy Tamás nádorságát kivéve, a nádori tisztséget nem töltötték be. így a jászkún főispáni és bírói hivatal is üresen maradt, a jászkúnok közigazgatásában és igazságszolgáltatásában fokozottabb x ) A hajdúkra nézve 1. Dudás Gyula : A szabadhajdúk története a XVI. és XVII. században. Szeged, 1887. Komáromy András : A szabad hajdúkra vonatkozó levéltári kutatások. Bp. 1898. U. a.: A szabad hajdúkra vonatkozó levelek és okiratok. Tört. Tár, 1900. Barcsa János: Hajdúnánás város és a hajdúk történelme. Málnási Ödön : Hajdúszoboszló története. Nagy Sándor: Hajdúhadház története. Hajdúhadház, 1928. Császár Edit: A hajdúság kialakulása és fejlődése. Debrecen, 1932.
