Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Sőt, ez az alárendeltségi viszony nemcsak közvetve, a földesúri hatalmon keresztül, hanem közvetlenül is érvényesült. Etekintetben valószínűleg különbözött az igazságszolgáltatás és a közigazgatás gyakorlata. Előbbiben inkább megtartották a hatásköri sorrendet, azaz a pöröket előbb az úriszékhez, s csak azután fellebbezték a megyei törvényszékhez. A közigazgatásban ellenben a vármegye többnyire magukhoz a városokhoz fordult, amikor rendeleteinek érvényt akart szerezni. A vármegyei statútumok érvénye a mezővárosokra vagy vásárhelyekre is kiterjedt, még azokra is, amelyek a jogszabályalkotás jogát maguk is gyakorolták. Természetesen előfordult, hogy a vármegye célszerűbbnek látta, ha a városok igazgatásában igénybeveszi a földesúri hatalom közbenjárását. Általánosan követett gyakorlat ezen a téren sem alakult ki, a részletkutatás, amikor e kérdést tisztázni fogja, a vármegyei főhatóság érvényesülésének is a legkülönfélébb módjait állapíthatja majd meg éppúgy, ahogyan azt a földesúri főhatóság esetében láttuk. Nemesi tisztségek. A földesúri és a vármegyei főhatóságon kívül a nemességnek a mezőVárosokra vagy vásárhelyekre gyakorolt befolyását tanúsítja az a tény is, hogy a nemesek több helyen a városi tanács hatósága alól menten, saját választott tisztviselőik igazgatása alatt éltek, mondhatni, külön községet alkottak. Munkácson pl. az 1670-es években a polgárok élén álló főbíróval párhuzamosan, mellérendelt viszonyban, a városban lakó nemeseket külön hadnagy vagy főhadnagy igazgatta, az alhadnagy vágy strázsamester és a tizedesek segítségével. A főbírót ugyancsak hadnagy és tizedesek támogatták, a nemesi és a polgári közigazgatás szervezete tehát hasonló módon tagozódott. 1 ) Hatáskörük már nem mindenben egyezett, a nemesi főhadnagy feladata valószínűleg csak a rend fenntartására és a védelem megszervezésére korlátozódott. Igazságot nem szolgáltatott, a közigazgatásilag alájatartozó nemeseket nem előtte, hanem a vármegyei törvényszéken foghatták perbe. A városi főbírónak ezzel szemben a törvénykezés volt a legfontosabb feladata. Városi tisztségek. A leglényegesebb különbség azonban a mezővárosok vagy vásárhelyek nemesi és polgári községei között mégsem hatásköri, hanem szervezeti volt : a testületi rendszer hiányában, illetve meglétében rejlett. A városok élén álló bíró vagy főbíró, olykor bírák vagy főbírák mellett mindig ott találjuk a több-kevesebb tagot számláló tanácsot, aminek megfelelő szervet a nemesi tisztségek oldalán hiába keresünk. Valószínűleg azért, mert a városokban nem lakott annyi nemes, hogy közös, ügyeit ne személyesen tárgyalhatta volna meg és intézhette volna el, hanem e célra egyes tisztségek viselőin kívül külön képviselőtestületet kellett volna választania. Ugyanez lehet a magyarázata annak, hogy a mezővárosokban vagy vásárhelyeken a külső vagy nagyobb tanács nem alakult ki. A polgárok a közgyűléseken személyesen jelentek meg, tanácskoztak és hoztak határozatokat. Atekintetben, hogy a közgyűléseket milyen időközökben hívták össze és milyen ügyeket tárgyaltak rajtuk, az egyes városok gyakorlata !) Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1898, 594. 1.
