Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
nak mondották őket, nem pedig oppidumnak, noha nagyságban és lélekszámban sok mezőváros vagy vásárhely fölülmulta őket. Városjogok. A nem közjogi természetű kiváltságok tekintetében már nehezebb válaszvonalat húzni a szabad királyi és bányavárosok, valamint a mezővárosok vagy vásárhelyek, sőt ez utóbbiak és a szabad községek között. E kiváltságok általában önálló közigazgatásra és igazságszolgáltatásra, a városi vagy községi tisztviselők, ide értve a papot is, szabad választására, továbbá különböző gazdasági előnyökre, vásártartásra, árumegállításra, az adónak és földbérnek nem fejenkint, hanem egy összegben való fizetésére, terhek és kötelezettségek, pl. adó, beszállásolás, harmincad, vám stb. alóli mentességre, a földesúrnak járó jövedelmek, pl. hús- és italmérés, malomtartás, vámszedés stb. hasznának élvezésére, a vagyonnal való szabad rendelkezésre stb. stb. vonatkoztak. Igen fontos volt az önadóztatás és a jogszabályalkotás joga, amelyeknek alapján polgáraikra a városi szükségletek fedezésére adót vethettek ki, illetve a polgárságot kötelező erejű rendeleteket hozhattak, amennyiben azok az országos törvényekkel nem ellenkeztek. Mindeme jogok és kiváltságok a királytól vagy a földesúrtól nyert kiváltságleveleken alapultak, vagy pedig évszázados szokásban gyökereztek. Az idegenből betelepült városi polgárság magával hozott jogainak és kiváltságainak megerősítését ugyancsak a királytól vagy földesurától nyerte el. Gyakori volt az az eset, hogy a felemelkedő város valamelyik már országos jelentőségre jutott társának jogait és kiváltságait kérte és kapta adományul, így keletkeztek egyes városi jogcsaládok, amelyek közül a székesfehérvári és a budai volt a legelterjedtebb. A szlavóniai városok a zágrábi jogcsaládhoz tartoztak, a máramarosiak a nagyszőllősihez, a bányavárosok Selmecbánya jogát vették át. Az erdélyi és szepesi szász városok jogai nemzetiségi kiváltságokon alapultak. 1 ) Városi jogkönyvek. A királyi és földesúri kiváltságlevelek a városi életnek csak legfontosabb, elsősorban országos vonatkozásait szabályozták. A mindennapi élet számtalan ügyes-bajos dolgában a városok önállóan határoztak, régi szokásaik alapján. E határozatokat, s bennük a szokásjogot idővel írásban is megörökítették, így keletkeztek a városi jogszabályok, statútumok, amelyeket egyes városokban összegyűjtöttek és rendszerbe foglaltak. Az úgynevezett városi jogkönyvek közül legrégibb, még a XIII. századból való a selmeci, időrendi sorrendben a szepesi szászoké, a Zipser Willkühr követi. Pozsony város jogkönyve Zsigmond király idejében keletkezett, Budáé pedig, amelynek hatása részint közvetlenül, részint a tárnoki jogon keresztül a legtöbb város joggyakorlatában érvényesült, a XV. század folyamán. 2 ) *) A városjogról 1. Wenzel Gusztáv : Magyarország városai és városjogai a múltban és a jelenben. Bp. 1887. Csizmadia Andor : Győr városjoga az Árpádok alatt. Győr, 1940. U. a.: A magyar városi jog. Kolozsvár, 1941. 2 ) A pozsonyi jogkönyvet feldolgozta Király János : Pozsony város joga a középkorban. Bp. 1894. A budait kiadta Michnay Endre és Lichner Pál: Ofner Stadtrecht, Pozsony, 1845; feldolgozta: Relkovic Néda: Buda város jogkönyve, Bp. 1905. V. ö. Iványi Béla: Debrecen és a budai jog. Debrecen, 1924.
