Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
előfordult. A zavaros helyzetet csak az 1723 : 56. tc. tisztázta, kimondva, hogy a főispán négy jelöltje közül a közgyűlés választ. 1 ) Erdélyben a magyar nemzet 1540. évi constitutioja az 1548:70. tcnek megfelelően rendelkezett. Itt a főispánok mindenütt megőrizték döntő befolyásukat az alispáni állásra, a főispáni kinevezéshez a vármegyéknek hozzá kellett ugyan járulniok, ezt azonban tartalom nélküli formaságnál egyébnek nem igen tekinthetjük. Ezt bizonyítja az Approbatae Constitutiones ama rendelkezése is, hogy »a viceség is megszűnik, míglen a főispán helybe nem állíttattik,« 2 ) azaz főispánváltozáskor az alispáni szék is gazdát cserélt. Ez a magyarázata, hogy az erdélyi alispánok nem játszottak olyan jelentős szerepet a megyei igazgatásban, mint a magyarországiak. Hatáskörük jóval szűkebb volt, már csak azért is, mert főispánjaik is résztvettek a megye kormányzásában és a fontosabb teendőket maguk végezték, így pl. a közgyűléseken és az ítélőszékeken személyesen elnököltek. Az alispánok a XVI. században még csak vidéki kiküldetésekben helyettesítették a főispánokat, a cirkálásban, az adóigazgatásban, a katonai szemléken, valamint az igazságszolgáltatással kapcsolatos cselekményekben. A XVII. században már a központi igazgatásban is inkább résztvettek, elsősorban az igazságszolgáltatásban, ahol legsajátosabb feladatuk, a mai tiszti ügyészének megfelelően, a vád hivatalos képviselete lett. De továbbra is csak mint főispáni emberek jártak el, ami tekintélyüket nem kis mértékben csökkentette, úgyhogy a XVII. század folyamán a főszolgabíró olykor már rangban megelőzte őket. A magyarországi alispánok hatásköre ennél jóval szélesebb, s ennek megfelelően tekintélyük is sokkal nagyobb volt. A távollévő főispánokat ők helyettesítették, ilyenkor a közgyűlésen is, az ítélőszéken pedig rendszeresen elnököltek. A tárgyalásra kerülő beadványokat ők terjesztették elő, a megyei kiadványokat pedig a szolgabírákkal együtt aláírták. A vármegyei igazgatás minden ágában vezető szerepet játszottak, közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, hadi és gazdasági ügyekben egyaránt. A XVI. században sok helyen a házipénztárt is ők kezelték, a levéltár is őrizetük alá tartozott. 3 ) Az alispánság középkori familiáris jellegével magyarázható az a még a XVII. században is kimutatható gyakorlat, hogy egyes megyéknek két alispánjuk is volt, továbbá hogy egy alispán két megyében is működött. Erdélyben ez a gyakorlat rendszerré lett, s nemcsak az alispánságra, hanem a főispánságra is kiterjedt. Magyarországon az 1729 : 15. tc. rendelte el, hogy minden megyének csak egy alispánja legyen, de megengedte, hogy helyettes alispánt is válasszanak. Helyettes alispánnal már a XV. században találkozunk, ekkor azonban még nem választott tisztviselő, hanem csak az alispán familiárisa volt. A magyarországi vármegyék a XVII. század vége óta kezdtek helyettes alispánt választani, nem mindenütt s nem egy időben. Valószínű, hogy az alispáni munkakör megnövekedése vezetett ide. Erdélyben, ahol az alispán hatásköre lényegesen kisebb volt, a XVI. és XVII. század folyamán nem került sor helyettes vagy másodalispáni tisztség szervezésére. De magyarországi megyék is voltak, amelyeknek még a XIX. században sem volt Holub József: A főispán és alispán viszonyának jogi természete. Bp. 1917. 2 ) A. C. III. 43. 1. 3 ) Föglein Antal: XVI. századi közigazgatástörténeti adatok Zólyom vármegyéből. Századok, 1924.
